Mitől lesz túlterhelt egy gyerek?

Ha egy gyereken túl nagy a nyomás, az az esetek 99 százalékában a szülőknek „köszönhető”.  „Minden esélyt meg kell ragadni a tanulásra.” „Minél több vasat tartasz a tűzben, annál jobb.” „A nyelvtanulást (négyet) nem lehet elég korán elkezdeni.” „Nekünk nem volt még erre lehetőségünk, légy hálás érte, hogy neked már van!” Ilyen, és ehhez hasonló mondatokból ezer és ezer pakolódik láthatatlan és egyre súlyosabb teherként a gyerek vállára.

Természetesen magasra tenni a mércét egy gyerek számára nem elítélendő, vagy rossz dolog. Ám az, hogy a kitűzött célok eléréséért folyatott küzdelem miként érinti a gyereket, hogyan alakítja a személyiségét, milyen hatással van a lelkére, az már egy másik kérdés. Mert a „ha minden kötél szakad akkor is”- hozzáállás a szülők részéről éppen hogy a kívánt cél elérése ellen hathat.

Jöjjenek tehát a jelek, amelyekről tudhatjuk: túl nagy a nyomás a gyereken, valamint a megoldások!

Ha felhúzod magad, mert a gyereked nem úgy teljesít, ahogy elvárod, ha szorongsz, dühös vagy vagy kiborulsz, amikor rossz(abb) eredményt hoz, mint amit te látni akartál, akkor…

… gondold végig, neked mik a kedvenc időtöltéseid, hobbijaid! Könnyen lehet, hogy valójában a te életedből hiányzik valami, mondjuk a kikapcsolás, az öröm, a lazítás vagy az az érzés, hogy időnként fontos, hogy magadra is szánj időt, és olyan dolgokat is csinálj, amit kimondottan szeretsz! Ez is a példamutatás egy módja, s miközben jól érzed magad, nem fogod kényszeresen rátolni a gyerekre azt, hogy az élet csak kihívásokból és kötelességekből áll. Ezt ugyanis te is utálod, de így neveltek, nem volt más választásod. Hagyd, hogy a gyerekednek legyen!

Amikor kritizálod a gyereket, akkor…

… próbáld meg magad kívülről nézni! A szülők gyakran gondolkodás nélkül mondanak negatív megjegyzéseket a gyereküknek, folyamatosan kiemelve, mit csinált éppen rosszul csemetéjük, miközben sokszor elfelejtik, vagy épp természetesnek veszik azokat a dolgokat, amiket a gyerek sok-sok energiabefektetéssel, szorgalommal és kitartással ér el. Vajon hogy érzi magát egy gyerek, amikor büszkén jön haza, mert matekból négyest hozott (ami neki óriási dolog), mi pedig letorkoljuk, hogy „ennyi erővel” megcélozhatta volna az ötöst is! És ebből az lesz, hogy a gyerek azt fogja gondolni: ő csak akkor elfogadható és szerethető, ha tökéletes. A megoldás eközben nagyon egyszerű: dicsérjük a gyereket minél többet! A legapróbb dolgokat is!

Amikor te döntesz mindenről, akkor…

jusson eszedbe, hogy miközben természetesen nincs semmi baj azzal, ha anya és apa alakítja a szabályokat és sok döntést hoz, érdemes odafigyelni a jelekre: ha a gyereked odamegy hozzád, hogy focizni szeretne, de te ragaszkodsz hozzá, hogy inkább kosarazzon, vagy a kétévesed csíkos harisnyát akar felvenni virágos szoknyával, te pedig letorkolod, hogy így nem öltözhet, mert nem ízléses, akkor felesleges korlátokat állítasz, és azt a tudatot alakítod ki a gyerekben.

Amikor a gyereked minden perce be van táblázva, akkor…

gondold végig, mi mindent csinálhatnál az alatt az idő alatt, amíg a gyerekedet egyik különóráról a másikra cipeled? Sok szülő a gyerek állandó aktívan tartásában látja a gyerek jövőbeli sikerének kulcsát, ám a számtalan szakkör, edzés és plusz óra gyakran a szülő érdeklődési körét tükrözi, nem pedig a gyerek valódi igényeit. Ha igazából te akarsz zongorázni, nem a gyerek, akkor ülj le te a hangszerhez játszani!