Óvszert dugnak az orrukba a felelőtlen tinik

A fiatalok körében emelkedik a különféle drogok fogyasztóinak aránya és riasztó tény, hogy egyre többen választják a tudatmódosítás mind veszélyesebb módjait – összegzi tapasztalatait a témával évtizedek óta foglakozó pszichiáter, addiktológus.

A jelenség mögött társadalmi gondok valóságos tárháza húzódik meg és nem csupán magyar, hanem az egész euroatlanti kultúrát érintő kérdések sokaságáról van szó – mondta el Gerevich József az MTI-nek. Sajátos tendencia, hogy sok fiatal halmozza az egészségkárosító “élvezeteket,” az alkohol mellett szipuzik, az italt gyógyszerrel keveri, és rendszeresen vénásan lövi magát, ami eleve fokozott fertőzésveszéllyel jár. Új divat például – főként a tinédzserek körében -, hogy az illető gumióvszert dug fel az orrába és a száján át húzza ki. E mutatvány nem más, mint egy kellemetlen érzéssel járó, rosszul megválasztott adrenalinnövelő, igen veszélyes bátorságpróba, ami akár tragédiával is végződhet.

Viszont pozitívumként könyvelhető el, hogy egyúttal a 20-40 év közötti korosztályon belül az egészségtudatosan élők aránya is növekszik. Akik egyáltalán nem isznak alkoholt, az étrendet a kalóriatáblázatra ügyelve választják meg és a testmozgás része a mindennapjaiknak. “Mára a fiatalok többségének szemében a dohányzás is ciki lett, nem trendi a haverok előtt cigire rágyújtással villogni.”

A negatív tendenciák erősödésének okai – a pszichiáter szerint – az általános értékrend zavaraiban és a morális válságban keresendőek. Közép-Európában az emberek csaknem 40 százaléka nem házasságban él. “Márpedig a korszakunkra jellemző, a gyors társadalmi változásokat kísérő egzisztenciális bizonytalanság, a munkanélküliség réme miatt sokan perspektíva nélkül sodródnak és ebben a kuszaságban éppen a családi összetartás jelenthetné a fogódzót.” Csakhogy a család mint intézmény leértékelődött. A megházasodott felek közül is sokan eleve éretlenek a felelősségteljes közös életre és a rendszerváltás veszteseiként lecsúszva, maguk is labilisak. Így pedig nem képesek gyereküknek követendő szülői mintául szolgálni. A differenciálatlan személyiségként “félbemaradt” fiatal pedig – jellemző módon – éppen elbizonytalanodása következtében gyakorta szinte görcsösen kapaszkodik például az anyjába, a normálisnál nagyobb mértékben függ a szülőtől.