Uzsonnacsomagolási kisokos szakembertől

Az uzsonnacsomagolásnak határozott evolúciója van a gyerek iskolai pályája során. Általában azzal kezdődik, hogy az ovis szokást tovább görgetve, a szülők lelkesen befizetik az iskolai közétkeztetést (mi sem természetesebb, generációk nőttek már fel menzakoszton), ami vagy beválik, vagy nem.

A mi iskolában a gyerekek felének nem vált be, a legtöbben már elsősként elkezdték otthonról hordani a szendvicseket. Én egy ideig még kitartottam, nem lehet az olyan rossz felkiáltással, de aztán a gyerek elkezdte demonstrációs céllal hazahordani az egérnyit megrágott péksüteményeket, szóval elég egyértelművé vált, hogy 1. nem finomak, 2. nem eszi meg, 3. annyi fehér lisztet adnak nekik egy hét alatt, amennyit én egy hónap alatt sem. Úgyhogy beadtam a derekam, elkezdődött az uzsonnacsomagolás.

Nos, az egy másik életforma, nincs mit szépíteni rajta. Oda kell rá figyelni, ki kell találni, be kell hozzá vásárolni, és fájdalom, legalább tíz perccel korábban föl kell kelni, már ha nem szeretnénk, hogy a gyerek másnapos szendvicseket egyen.

Ezen kívül meg kell oldani az étel szállítását is, és ahhoz igazítani a menüt: ha az uzsonnás táska hőszigetelt, akkor nyáron is bátrabbak lehetünk, de ha nem, akkor 30 fokban hagyjuk inkább otthonra a tojásos szendvicset!

Segítség lehet, ha az iskoláig útba esik a pékség, de akkor nagyjából ugyanott tartunk, mintha az iskolai kaját enné a gyerek, egészségesebb biztos nem lesz, viszont bebizonyosodik, hogy fel lehet nőni üres kiflin és kakaós csigán. (Csak vicceltem.)