Baba és kutya egy családban? Érvek, ellenérvek, tanácsok

Életre szóló élmény a barátság egy kutyával vagy egy macskával. Természetes, hogy aki ezt megtapasztalta, a gyerekének is szeretne hasonlót. De vajon hogyan lehet megteremteni a harmóniát, amiben a kisgyerek és a társállat is biztonságban él együtt?

A Szily család két menhelyről hozott, egy év körüli vizslával élt együtt, amikor megérkezett hozzájuk a baba. – Mindig volt kutyánk, én is így nőttem fel. Nem aggódtunk, sokkal inkább az volt a cél, hogy a gyerek az első pillanattól kezdve kutya közelében éljen – meséli az apa.

– Ilyenkor a legtöbb családban persze fölmerül, hogyan élhet a baba mellett két kutya úgy, hogy a megfelelő higiéniai körülmények is megmaradjanak. Mi azonban azt valljuk, hogy a teljesen steril környezet nem jó, nincsen rá szüksége a kicsinek. Természetesen vannak ésszerű határok. Ilyen például, hogy a gyerekszoba tabu. A pici hathetes koráig nem engedtük, hogy megnyalja vagy hozzáérjen a kutya, azóta viszont enyhült a szigor, kezd kialakulni a kapcsolat a baba és a kutyusok között. Megmosolyogtató, ahogyan mostanság megpróbálja a baba figyelmét felkelteni a kutya. Előfordul, hogy szoptatás alatt odahozza a játékait, és leteszi a kicsi elé, mert szeretné, ha játszanának. A baba erre persze még nem reagál, de a kutya nem adja föl.

– Ha a családnak már volt kutyája a gyermek születése előtt, az egy másik, egyszerűbb élethelyzet – magyarázza dr. Fok Éva állatorvos. – Ilyenkor inkább csak össze kell szoktatni az állatot a kisbabával. Az első időszakban azonban fokozattan kell figyelni a már régi “családtagra” is, hiszen a viselkedése, reakciói megváltozhatnak a baba közelében. Azokon a szokásokon, amelyek a baba érkezése előtt voltak a kutyus életében (sétálás, étkezések ideje), nem érdemes változtatni, az maradjon biztos pont.

Ha a család a baba érkezése előtt nem volt túl szigorú a higiénia terén, akkor egy-két dolgon a kicsi érkezése után azért érdemes változtatni. Különösen igaz ez a lakásban tartott kutya esetében. A szükséges oltásokra és a rendszeres féregtelenítésre is nagyon fontos ügyelni, sőt a szakember szerint akár egy évben egyszer egy bélsárvizsgálat is hasznos lehet.

Az állat gondoskodni tanít

Muhi Mária gyerekpszichológus szerint örömteli, ha van valamilyen társállata a kisgyereknek, mégis fontosnak tartja hangsúlyozni az ellenérveket is. Az állattartás ellen szóló egyik legfontosabb érv, ha a szülők játékszernek szánják az állatot, így akarnak örömet szerezni a gyereknek. Ezzel viszont súlyos hibát követ el a szülő, hiszen nem azt tanulja meg a gyerek, ami az állattartás értelme lenne, a felelősséget és a gondoskodást. Pedig az állattal való együttélésnek éppen az lenne a célja, hogy a gyerek megfigyelje, mire is van szüksége a kutyának vagy a nyuszinak, figyelembe vegye az igényeit, és így megismerje a gondoskodás néha monoton, de sok örömet is adó dimenzióit.

Fontos, hogy megfelelő korban és megfelelő állatot válasszunk a családba – mondja a gyerekpszichológus. Sok múlik azon is, hogy volt-e már állat a családban, a szülő mennyire ért az állattartáshoz. A szakember szerint kifejezetten jó, ha már egész kicsi kortól fokozatosan, a szülővel együtt megtanulja a gyerek, hogy hogyan kell vigyázni egy élőlényre. Már az egészen picikre is rá lehet bízni apróbb részterületeket. Éppen azért, mert a gyerekre még hosszú évekig csak részben lehet számítani, a felelős állattartás része lenne az is, hogy a szülők felmérjék, milyen erőforrásaik vannak.