Beszédhibák és lelki okok

Selypítés, pöszeség, raccsolás, diszlexia, diszgráfia…mind a logopédia, azaz a beszédjavítás tudományágához tartozó problémák. Magyarországon sok tízezer embert érint a téma, noha a legtöbben nem tudják, hogy nem beszélnek tisztán, vagy ha észlelik is, nem fordulnak szakemberhez. A logopédia világnapja alkalmából Kövecses Éva logopédust, a Szőnyi István Általános Iskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Napraforgó Óvoda Közös Igazgatású Közoktatási Intézmény pedagógusát kérdeztük.

– Tulajdonképpen mi a logopédia?

– A logopédia a beszédfogyatékosságok ellátásáért felelős tudományág. A főiskolai képzés során tanár és terapeuta irányba lehet szakosodni. A terapeuta kétéves kortól egészen a felnőttkorig foglalkozik a páciensekkel, míg a gyógypedagógus-logopédia tanár óvodás kortól az általános iskolás kor végéig kíséri figyelemmel a gyerekek beszédét. Ugyanakkor a logopédia egy kicsit a pszichológia és az orvostudomány közti speciális területet is jelzi, hiszen annak, hogy mi indítja el a beszédet, egyaránt lehet szervi és pszichológiai oka is.

– Mi történik, amikor egy páciens, gyerek, vagy felnőtt elmegy egy logopédushoz?

– Az első lépés mindig az organikus okok feltárása. Például egy pöszeségnél megnézzük, minden adott-e az aktuális hang kialakításához? Az “r” hang problémás képzésénél ellenőrizzük, vajon nem túl laza-e a nyelvfék? Ha a páciensnek orrhangzós a beszéde, feltérképezzük az orrmandulákat, a fülkürtöt, az arcüregeket, vajon nincs-e valami szervi elváltozás, elzáródás, ami a problémát okozza? Fontos hangsúlyozni, hogy mindig  csapatmunkáról beszélünk, legyünk szó akár egy kórházról, egy nevelési tanácsadóról vagy egy iskoláról: a logopédus, a pszichológus, a pedagógus, a gyógypedagógus folyamatos összmunkája segít abban, hogy a páciens megkapja a számára leghatékonyabb terápiát.

– Laikusként úgy képzelem, hogy a kisgyerek bemegy a logopédushoz, egy kicsit gyakorolják a különböző hangokat, és kész…vagy ennél többről van szó?

– Nagyon fontos, hogy ne csupán az adott fizikai problémát, hanem az egész gyereket, pácienst kezeljük. Bár valóban hangokat gyakorlunk, közben, illetve a nevelési tanácsadón keresztül azonban sok mindent megtudunk a gyermek hátteréről, ami elengedhetetlen a személyre szabott terápiához. Nagyon sok esetben minden dolog adott: jó a terapeuta, jó a páciens, de a családi háttér olyan, hogy a gyerek egyszerűen nem tudja azt a fejlődési fokot meglépni, amivel már megszűnne a beszédproblémája.

– Hogy függ ez össze?

– A mai világban a gyerekek beszédindítását sok esetben gátolja az otthoni környezet. A háttérzajok, az állandóan bekapcsolt tévé, rádió, számítógép nagyon zavarja a beszédkészség kialakulását, a cselekvést, a fejlődést. Fontos lenne a szemkontaktus, az egyszemélyes figyelem, az, hogy a beszéd indulásánál azokat a jeleket, amiket a gyermek már beszéddel és nem gesztusokkal ad, a szülő, elsősorban az anya visszajelezze. Nagyon jelentősek lennének a pozitív visszajelzések, az igényes beszéd, a tiszta beszédhangok képzése, amit az édesanyának kellene megtanítania.

– Mobiltelefont sokszor már óvodás korú gyerekek is használnak. Befolyásolja ez a beszédfejlődést?

– Sajnos igen. Persze ez már inkább az iskolaérett korban válik feltűnővé: sok gyereknek szegényes a szókincse, nem megfelelő a beszédkészsége, ami együtt jár a nem túl magas tanulmányi teljesítménnyel is.

– Ami nyilván a gyerek önértékelésének sem tesz jót…

– Valóban, és ez előbb-utóbb mindenféle magatartási és viselkedési problémát von maga után. Ha ehhez járul egy hátrányos családi háttér, az iskola pedig negatív visszajelzéseket ad, a kamasszá érett gyerek nem igazán tud egészséges személyiséggé fejlődni.

– Vajon mennyire elismert a logopédus szakma Magyarországon?

– Egy nevelési tanácsadóban inkább elfogadottabbak, mint az iskolában, óvodában. A legtöbb probléma abból fakad, hogy a szülők nem veszik komolyan a beszédhibákat, illetve azok korrigálásának fontosságát. Ha a szülő nem figyel oda erre, az óvodában pedig nem szűrik ki a beszédhibát, lassabban fog fejlődni a gyerek, és ilyenkor gyakran előfordul, hogy a szülő a logopédust, a logopédus pedig a szülőt hibáztatja.

– Vannak olyan szülők, akik úgy gondolják, a beszédhiba nem gond?

– Vannak, és ezt a tendenciát csak erősíti, hogy műsorvezetők, színészek, ismert emberek komoly beszédhibákkal is kiállhatnak a közönség elé…

– A diszlexia és a diszgráfia is a logopédai körébe tartozik…

– Igen. Ez a passzív észlelési, megértési készség egyfajta zavara. Gyakori például, hogy a gyerek nem hall jól, és emiatt nem jól írja, olvassa a betűket. Ugyanakkor egyre inkább azt tapasztalom, hogy már nem nagyon vannak “egyszerű esetek” az óvodában, iskolában. Tehát nincs tisztán csak diszlexiával küzdő gyerek. Inkább az a jellemző, hogy több területen is problémái vannak, amelyek többek között diszlexia, diszgráfia formájában jelentkeznek, és innentől ez már inkább a gyógypedagógia területe.

– Ahová a szülő nyilván még nehezebben viszi el a gyerekét, mint a logopédushoz.

– Valóban, pedig ha a pedagógus, a logopédus, a gyógypedagógus és a szülő összefog, együtt nagyon sokat tehetnek a gyerekért, hozzásegítve őt problémái leküzdéséhez, vagy akár a továbbtanuláshoz. Szerencsére itt Zebegényben ez jól működik és az iskola nagyon toleráns a nehezebben haladó gyerekekkel, ezért itt valóban vannak sikerélményeink.