Te mész bulizni? Szilveszteri beszélgetés a kamaszok elengedéséről Cserey Miklóssal

A szakértő szerint a szilveszterhez hasonló kiemelt események jól mutatják, hol tartunk a szülő-gyerek kapcsolatban, mit értünk el, és mivel van még dolgunk.

Iskolások
2019. december 30. Czefernek Léna

Fotó: Pixabay

Ha szilveszter, akkor mindenkinek a bulizás jut először eszébe, különösen ha fiatalokról van szó. A szülők már előre rettegnek ettől az időszaktól, mert ilyenkor az egész város megmozdul, és még annak is mennie kell, aki egyébként nem szokott. De míg régebben egy-egy csendes házibuliról lehetett csak szó, ma utcai partik, tömegrendezvények, megannyi veszélyes szituáció vár a fiatalokra. Ennek apropóján beszélgettünk Cserey Miklóssal, a Szülőnek lenni program alapítójával bulizásról, felnőtté válásról és arról, nekünk, szülőknek milyen szerep jut ebben a folyamatban.

Családháló: Változtak a szórakozási szokások a tizenéveseknél, vagy ez inkább amolyan “bezzeg az én időmben!” szemléletmód, amit mi szülőként érzünk ezzel kapcsolatban?

Cserey Miklós: A szilveszter egy olyan időpont, amikor mindenki egy kicsit nagyobb szabadságot akar, mint más napokon. Azok a gyerekek, akik addig is kaptak felelős szabadságot, azok most is jól fognak tudni élni vele. Lehet, hogy több mindent fognak megengedni maguknak, de többségében jól fogják meghúzni a saját határaikat.

Erről

érdemes velük előre beszélgetni,

nem megtiltani dolgokat, hanem beszélgetni arról, hogy mi lesz, ha ez, vagy az fog történni.

Ki fog rád vigyázni, ha esetleg túl sokat iszol? Mit gondolsz, lesz-e valamiféle kábítószer ott ahol szilveszterezni fogsz?

Azok a szülők, akik ismerik, hogy kikkel és milyen társaságba megy a gyerekük, azoknak nincs sok izgulni valójuk. Arról beszélgessenek, hogy

mit fog tenni a gyerekük,

ha vele, vagy valamelyik barátjával történik valami kiszámíthatatlan dolog.

Ebben az esetben akár előzetesen a segítségünket is felajánlhatjuk, természetesen megmondva, hogy hogyan és miként fogunk, tudunk segíteni. Ezt úgy kell felajánlani, hogy a gyerek döntse, dönthesse el, akar-e élni vele, vagy sem?

Más a helyzet az utcai bulikkal, ott könnyen lehet másokkal, idegenekkel kapcsolatba kerülni, és ott az azonnali helyzetfelismerés és reakció dönti el a kimenetelt. Ott

valós veszély, hogy valaki megkínál valamilyen innivalóval és abba be van készítve valami,

amitől, aki issza, elveszti az önkontrollját, akár az eszméletét is. Ezt ott nem lehet felismerni, ezt csak úgy lehet megelőzni, ha előzetesen elhatározza a gyerek, hogy nem fogad el idegentől sem ételt, sem italt, bármennyire is nem tűnik veszélyesnek.

Azon kívül, hogy van a”bezzeg az én időmben” gondolkodás is, tényleg egy kicsit

mások voltak a lehetséges veszélyek.

A mi szüleink is aggódtak és ők is sok bizalmat adtak nekünk, amikor elengedtek.

Valós veszély, ha valaki most akarja extrém módon megmutatni, hogy ő különleges, bármit kibír, bármit meg tud csinálni. Ezek a viselkedések kiválthatják a többiekben is „ezt én is meg tudom csinálni”, „erre én is képes vagyok” reakciót. Ez valós veszély,

ezt is beszélgetéssel lehet megelőzni,

arra kérve, biztatva a gyerekünket, hogy inkább az elővigyázatosságára, mint a merészségére hagyatkozzon ezen az éjszakán.

CSH: Lehet tudni, mennyivel fiatalabban vágnak neki az éjszakának ma a gyerekek? Több alkoholt isznak, mint régen? Több a kábítószer? Több az ehhez kapcsolódó baleset?

CS. M. : Amennyivel hamarabb kezdődik a biológiai felnőtté válás, annyival hamarabb szeretnék megmutatni magukat a világnak, hogy ők már igazi nők és igazi férfiak. Ez természetesen csak biológiai fejlettség, a tudati érés nincs még ezen a szinten, ezért

veszélyesebbek a korai életkorú szilveszterek.

Igen, többet isznak, és kontrollálatlanul. Mindezt ráadásul gyorsabban is, és sokszor energia italokkal keverve. Ez olyan mértékben megterheli a szervezetet, hogy hamar el lehet jutni a „cselekvésképtelen állapotba”, amivel a fiatalokból álló környezet nem tud mit kezdeni, sokszor egyszerűen ott hagyják az utcán.

A balesetek számáról nem tudok, de azt régóta mutatják a statisztikák, hogy emelkedik az alkohol fogyasztásból, az ismert és különösen a nem ismert dizájner drogok fogyasztásából származó negatív következmények száma és súlyossága.

Egy szilveszteri drog fogyasztásból nem alakul ki függőség, de egyéb súlyos, akár maradandó következményei is lehetnek, mert nem ismert az élettani hatásuk és ezért a kezelésük is nehézkes.

CSH: Megtehetjük, hogy szülőként nem engedjük el őket, vagy akkor sérül a fiatal társadalmi élete? Hány éves kor a határ? Vagy inkább érettséghez kötött, mikor lehet elengedni az éjszakába a gyereket?

Minden további nélkül megtehetjük, hogy nem engedjük el, de semmiképpen nem ajánlom.

A teljes tiltás a szülő-gyerek kapcsolatot fogja olyan mértékben rombolni, amit nagyon nehezen lehet rendbe hozni.

Életkortól függően lehet különböző

korlátokat felállítani,

kiskamaszokat ismerőshöz engedjünk el, vagy mi adjunk helyet nekik szilveszteri buli szervezésére. Ez azt jelenti, hogy mindent ők intéznek, vásárolnak, készítenek elő és a mi ellenőrzésünk nélkül bonyolítják le az estét, de például éjjel 2-kor mindenkinek le kell feküdni, illetve ilyenkor lehet elvinni azokat a gyerekeket, akikért a szüleik értük jönnek.

A fiatal társadalmi kapcsolatai egy szilveszteri este esetleges elmaradásától – mert például elutazunk néhány baráti családdal szilveszterezni – nem fognak sérülni, de nekünk tudnunk kell, hogy van-e olyan baráti, vagy „párkapcsolata”, aminek nagyon fájhat az elmaradás, az együtt nem töltött szilveszter.

A kamaszkor kezdetéttől van néhány olyan év, amikor egyeztetni kell a saját programjainkat a gyerekeink igényeivel. A szilveszter is fontos esemény a felnőtté válás folyamatában, segíteni kell a gyerekeinket, hogy jól tudják megélni azt.

CSH: Milyen elővigyázatosságokat tehetünk annak érdekében, hogy biztonságban tudjuk gyermekünket?

CS. M.: Mint már említettem, az elővigyázatosság, a beszélgetés arról, hogy mit fog tenni különböző lehetséges, de egyáltalán nem kívánt helyzetekben.

Az elővigyázatossághoz tartozik az is, hogy a gyerek, tudja, aggódunk érte, látunk bizonyos kockázatokat a szilveszterben, és

bármi történik, mellette leszünk, támogatjuk, elfogadjuk.

Az adott helyzetekben ő fogja eldönteni, hogy mit csinál, arra hívhatjuk fel a figyelmét, hogy a szokásos működésétől jelentősen eltérő dolgok már veszélyesek, azoknál jelenjen meg számára a saját figyelmeztetése, hogy „ezt én tényleg akarom-e, vagy csak a többiek kedvéért teszek meg valamit?”.

Lehet konkrét igényünk is, én egy ilyen, vagy hasonló mondatot el tudok képzelni:

„Tudod, hogy általában sem értek egyet azzal, ha drogokat, füves cigit, vagy bármit ki akarsz próbálni, de azt kérem, hogy ezt ma éjjel semmiképpen ne tedd meg. Szeretném, ha te is és én is büszkék tudnánk lenni arra, hogy megálltad. Természetesen bármi történik, én akkor is, és ugyanúgy foglak szeretni.”

Ebben van egy kis érzelmi zsarolás, de benne van a szülői engedély is.

Ennek az egyenes folytatása, hogy nem kezdünk el prédikálni, ha „hülyeséget” csinált, tudja ő maga is, nem kell vele megígértetni, hogy többet nem teszi, de azt megkérdezhetjük, hogy mit tesz majd, hogy máskor ne sodorja magát ilyen helyzetbe.

CSH: Egy korábbi szülőknek szóló előadáson azt hallottam, hogy a kamaszkor sokkal korábban kezdődik, mint gondolnánk, s hogy már 7 évesen a kortársak befolyása lesz erősebb. Ez azért nem olyan megnyugtató. Árnyaljuk kicsit a képet: mikor kezdődik meg a konkrét leválás és miben nyilvánul meg? Egy olyan helyzetben, ahol én nem lehetek ott, már nem az én képzeletbeli tanácsomra hallgatna a gyerek?

CS. M.: A kamaszkor alapvetően nem kezdődik korábban, néhány dolog egy kicsit mégis

előbbre hozza.

Az egyik a biológiai érés, ami gyorsabban következik be, a másik az, hogy a szülők, felnőttek „jutalmazzák” a gyerekek felnőttes viselkedését, nevetéssel, dicsekvéssel, FB-on történő megosztással, amivel egyúttal ösztönzik is a felnőttes viselkedést. Ez a viselkedést természetesen nem valódian felnőtt, de a külsőségeiben mindenképpen. A szülők általában is szeretnek büszkék lenni arra, hogy a gyerekük milyen nagy már, mennyire felnőttesen gondolkozik, cselekszik.

A gyerekek tehát többszörösen gyorsított módon válnak felnőtté, de ténylegesen, mentálisan még nem felnőttek és nem is tudnak úgy viselkedni. Nem tudnak felelősen viselkedni és kevéssé vannak tisztában a lehetséges következményekkel.

Az kétségtelen, hogy a

kortárs befolyás hamarabb jelenik meg,

mint régebben, de ez is inkább külsőség.

A család által közvetített értékek/normák, amennyiben ezek határozottan érzékelhetők, végig kísérik a gyereket a felnőtté válás útján, és erősen meghatározzák a felnőttkori viselkedést is.

A korosztályi hatások ezekhez kapcsolódnak, ezeket erősítik, vagy ezekkel harcolnak.

A 7 éves gyerek helyzete még semmiképpen nem tekinthető olyannak, amiben a kortárs nyomás erősebb, mint a családi értékek. Az természetesen előfordulhat, hogy a 7 évesek „baráti körében” megjelennek olyan szokások, divatok, amelyeket a gyerek közvetít, de hogy végül is a szülő vesz-e neki quad-ot, vagy nem, mert minden osztálytársának van, az nem a kortárs nyomáson múlik, hanem azon, hogy a szülőnek mi a véleménye és dologról. Ebben az esetben a szülő esik áldozatul a kortársak szülei nyomásának, és nem a gyerek. A gyerek a legtermészetesebb módon akarja azt, ami a többieknek is van.

A leválás egyébként már 4 évesen is megkezdődik, amikor azt mondja a gyerek az anyjának, hogy:

„hagyd, hogy egyedül vegyem fel a kesztyűmet, mert akkor is tudnom kell, amikor te már nem élsz.”

A leváláshoz tartozik minden olyan helyzet, amikor a szülő nincs közvetlenül hatással a gyerek cselekedeteire, ilyen a nagyszülőkkel töltött idő, az ovi, a szomszédokkal való játék.

Minden leválás, minden olyan helyzet, amikor a szülő nincs ott,

erős bizalmat ad a gyereknek,

hogy „meg tudom oldani nélküled is, kaptam már tőled ehhez elég segítséget”. Ezt mind a két félnek el kell hinni, és közvetíteni kell egymás felé, nem az én szülői képzeletbeli tanácsom, hanem az ő saját döntése kell, ami néha jobban, néha rosszabbul sikerül, de a tanulási folyamat ilyen.

CSH: Hogyan tudunk szülőként ilyenkor is határozott kereteket szabni anélkül, hogy megsértenénk, blokkolnánk a fejlődő személyiség kialakulását?

A szilveszter nem egy önálló esemény, ennek mindig vannak előzményei, korábbi bulik, barátokkal, haverokkal való kimaradások. A határoknak igazán ott kell kialakulni, haza kell érni az utolsó busszal, be kell jelentkezni telefonon X órakor, a reggeli első busszal kell hazaérni, valamelyik baráttal együtt kell hazajönni, mindegy, hogy neki mit engedtek meg a szülei.

„Éjjel, amikor hazaérsz, kérlek, szólj be a szobánkba, hogy megjöttél, mert mi ettől alszunk reggel nyugodtan”.

Meg kell fogalmazni azt is, hogy mit teszünk, ha a kérésünk nem valósul meg.

Amennyiben nem telefonálsz este 11.00-kor és/vagy éjjel 1.00-kor:

·         ha nem hívsz, akkor én foglak felhívni, és amennyiben nem veszed fel, akkor azokat a barátaidat hívom, akiknek a számát megadtad, mindaddig, amíg el nem érlek

·         ha nem hívsz, akkor negyed órával később elindulok érted a buli helyszínére és haza kell jönnöd velem minden körülmények között.

Általában nem javaslom a teljes megvonást, mert az dacot, ellenállást, kölcsönös el nem fogadást szül, hanem a kialakított határok és a közösen megállapodott feltételek betartását kell elérni.

 

Végiggondolva azokat, amikről beszélgettünk, talán látható, hogy egy eseményre lehet ugyan külön készülni, de az ilyen kiemelt események inkább azt mutatják meg jól, hogy hol tartunk a szülő-gyerek kapcsolatban, mit értünk el, és mivel van még közösen dolgunk.