“Ide egy pohárral, vagy szétrobbanok!” A borozgató anyukákról

Azzal természetesen mindenki tisztában van, hogy amikor kismamák vagyunk, abban a 9 hónapban milyen veszélyes, ha alkoholt fogyasztunk. Erről sok a vita, van, aki szerint egy pohár bor még nem árt és van, aki szerint pedig már azzal is megnyomorítjuk születendő gyermekünket.

Év elején a Washington Postban megjelent egy cikk, egy anyáról, aki alkoholista volt, és így vállalt két gyermeket. A fiának nem lett semmi baja, de egyik lánya, a 43 éves Karli, 6 éves szinten rekedt. Matrica gyűjteménye van, és Hello Kitty táskákat gyűjt. Az anya még két lánygyermeknek adott életet, akik mindketten meghaltak. Utána döbbent rá, hogy mit tett, amikor lányát tiniként elvitte vizsgálatra, és kiderült: a lány agya annyira károsodott az alkoholtól, hogy óvodás szinten maradt. Ezután az anya elvonóra ment, és már ő is hasonló problémákkal küzdő anyáknak segít.

De ez most egy másik történet.

Arról, hogy a gyerekek születése UTÁN hányan nyúlnak a pohárhoz, csak egy kis lazítás gyanánt, igen kevés információt találtam.

Maximum az ismeretségi körömben nézhetek szét, amit meg is tettem, és egy szűk statisztikát vonhatok, miszerint: IGEN, sokan!

Nem, nem arra gondolok, hogy esténként, amikor már alszanak a csemeték, akkor kedves férjünkkel összebújva és romantikázva megiszik az ember lánya egy-egy pohárkával.

Én a reggeli iszogatásról beszélek.

Mielőtt felhördül bárki, hogy azért az már nagyon mély szint, ez nem gyakori és igazából csak mondva csinált probléma, el kell, hogy mondjam, hogy nem. Igenis valós gond, amivel számtalan anyuka kicsi gyermekeivel az oldalán szembesül. Vannak, akik a fáradtság és a sok gyereksírás ellen, egy-egy korttyal kezdik a napot. Mert ellazít.

Klára például gyakorlatilag egyedül van egész nap a négy gyermekével, Kis korkülönbséggel születtek, a legnagyobb is csak óvodás. Férje kora reggel indul a munkába, és este ér haza. Egyik nap felhívtam, mert emlékeztem, hogy egyszer még néhány éve kölcsönadtunk nekik egy etetőszéket. Szükség lett volna rá. Jókedvűen szólt bele a telefonba. Megjegyeztem, hogy örülök, hogy kiegyensúlyozott és jókedvű – hallottam másoktól, hogy megszenvedi a kisgyerekes időszakot-.

Csak annyit válaszolt: persze, egy pohár bor után minden könnyebbnek és lazának tűnik. Mostanában gyakran így indítom a napot. Senkinek nem fáj!

Azóta ezen gondolkodom. Nagy aggodalommal töltött el ez a rövid beszélgetés. Órákig morfondíroztam, kinek szóljak? Kell egyáltalán ilyen esetben jelezni valakinek a helyzetet? Vagy csak nekem furcsa? Délelőtt inni? Vajon ez állandóan előfordul? Vagy csak egy egyszeri eset volt?

Nem vagyok szent, én is szoktam koccintani hétvégén a barátainkkal, a családtagjainkkal. Valahogy a délelőtti alkohol fogyasztás mégis a beégett „ajómunkásembereklehörpintenekegytüskét” helyzetet vetítette a szemem elé.

Szóval ezután az eset után kicsit körbekérdeztem az ismerőseim körében. Tele vagyok kisgyermekes szülőtársakkal. Persze voltak, akik egyből lepattintottak, hogy az tuti nem normális, aki ilyet csinál, és volt, aki csak legyintett: kivel nem fordult már elő!

Amikor a pszichológus szakértőt megkérdeztem erről a problémáról, azt mondta, találkozott ehhez hasonló esetekkel, általában a párkapcsolat megromlásának is köze van a problémához. Sokan nem is tagadják. Egy amerikai blog oldalán, néhány éve az alábbi bejegyzés jelent meg:

“Este 10 óra van, már besötétedett. Vitatkozom a férjemmel valamin – min? már nem tudom -, rám néz sértődötten és undorodva, majd feltartott fejjel távozik a hálószobába. Sírok, de nem tudom miért. Szomorú zenét kapcsolok, a kanapéra kuporodok és zokogok. Senki sem ért meg engem. Nem szeretnek. Szükségem van egy italra! Beosonok a fürdőbe, és a törölközők alá rejtett üveget keresem. Üres. Kitör rajtam a pánik. Nem bírom ezt így végigcsinálni! Majd eszembe jut egy másik üveg, amit a kabáttartó mögé rejtettem…”

A történetet egy 46 éves édesanya, Ellie Schoenberger írta fel az internetre, visszaidézve, hogyan sodródott bele az alkoholizmusba. Ő már saját blogján keresztül igyekszik segíteni azoknak, akik szeretnének kigyógyulni.

Adott volt egy intelligens, diplomás nő, házas, két gyönyörű gyermekkel, jól fizető állással, amit otthonról is tudott végezni. Majd mindezt kockára tette egy újabb és újabb üveg borért.

Megszokott dolog az anyáknál, hogy azon tréfálkoznak a neten, hogyan töltik idejüket, amíg a gyermekekkel otthon vannak. Egymással kommunikálnak, hogy “józanok” maradjanak, ne csak gyermek társaságuk legyen egész nap.

„A közelmúltban készült statisztikák szerint egyre több és több édesanya issza úgy a bort, mintha almalevet kortyolna. Nagyjából 5,3 millió nő az Egyesült Államokban meglehetősen rizikós ivási szokásokkal rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a gyermekek egy jelentős részének alkoholista az anyja.”

A fent leírt történet főhőse, Ellie Massachusettes külvárosában élt, és egyike volt az első női bloggereknek, aki elárulta, hogy ő nem csupán viccből írja, hogy iszik. 2008 óta őszintén vallott a neten függőségéről, melynek hatására egyre több és több nő csatlakozott, reagált a bejegyzéseire, beismerve, hogy ugyanilyen problémákkal küzd! Ellie valóságos láncreakciót indított el.

Az édesanyák egymást igyekeztek kihúzni az alkoholizmusból, a neten keresztül… Volt olyan anya is, aki napi 8-10 pohárral éldegélt, és az üvegeket már alig tudta elrejteni a család elől. Ha nem kapta meg a napi adagját, elvonási tüneteket mutatott….

Ellie hosszú idő után tárta fel férje előtt az igazságot, és fordult segítségért egy rehabilitációs intézethez, amikor már semmilyen módon nem tudta összeszedni magát és képtelen volt elrejteni, hogy alkoholista.

Egyik blogíró társa, Heather korábban Ellie blogját olvasva döbbent rá, hogy a dolgok nem mehetnek így tovább. Szintén a gyermeke születése után esett depresszióba, 30 évesen – és azt gondolta, az alkohol majd segít neki helyrejönni.

A gyerekek az idők során hárman lettek, a legidősebb 6-, a középső 4 éves volt, a legkisebb pedig csak 4 hónapos, amikor Heather komoly alkoholistává vált. A bor volt az, amivel ő “magáról gondoskodott”, a saját élvezetét ez jelentette…

Heather egyetértett Ellie-vel abban, mennyire elfoglalt lehet egy édesanya, közben pedig mennyire unalmas az élete. Ő ugyanezt érezte. Az ital segített leküzdeni az aggodalmat, a kétségeket, a bizonytalanságot, az önbizalom-hiányt, az unalmat – mindazt, amit ő is érzett.

Ha Ellie blogja nem ébreszti rá, mit művel, talán sosem szokik le az alkoholról. Sok nő volt így ezzel – tudták, hogy nincsenek egyedül, és segítették egymást a leszokásban.

Én azt remélem, őszintén, hogy kevés nőt érint a probléma. Azonban elengedhetetlen, hogy figyeljünk egymásra, és vegyük észre a környezetünkben a “néma” segélykérőket!