Iskola férfiak és apák nélkül – miért rombol, mit tehetünk?

A mai modern világban a családok pszichológiai értelemben apátlanok, s nem csupán otthon, de az intézményi nevelésben is jól megmutatkozik – vallja Léder László pszichológus, aki éppen ezért hozta létre az Apa Akadémiát, ahol minden hónapban a témával kapcsolatos kérdéseket boncolgatnak. Márciusban az apák/férfiak nélküli iskola/óvoda került terítékre.

A család nem gyerekekből és anyából áll!

Ezt a fals társadalmi képet igyekszik lerombolni az Apa Akadémia beszélgetésein Léder László, aki minden alkalommal elmondja, hogy ha erről a témáról beszélgetünk, az a férfi-női kapcsolatokat is gyógyítja. Az anyákra elviselhetetlenül nagy teher hárul az apátlan nevelés következtében, míg a férfiak gyakorlatilag ki vannak rekesztve a család életéből. A pszichológus azt is fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy mindezért nem a nők tehetők felelőssé, ám a jelenség létezik és a megoldáson együtt kell dolgozni.

A fiúk születés után sokkal intenzívebben fejezik ki az érzéseiket

A két nem eltérését az intézményrendszer kevéssé veszi figyelembe, viszont sztereotípiák mentén nevelünk. Példaként Léder László említi a fiúk és a lányok közötti fejlődési különbségeket, ami rögtön megmutatkozik a beszédfejlődés eltérő menetében: a fiúknak ugyanis lassabban indul a beszédfejlődése, amit sokan a szellemi képességek számlájára írnak, holott később ezt a hátrányt behozzák. A fiúk mozgáskoordinációja a korai életszakaszban fejlettebb a kislányokénál, viszont stresszkezelésben elmaradnak tőlük, több külső támogatásra szorulnak, ami az egész életüket végigkíséri. Közben kutatások bizonyítják, hogy a fiúk születésük után sokkal intenzívebben fejezik ki az érzéseiket, mint a lányok, ám ez egy éves korra elmúlik, ami azt jelenti, hogy a nevelés során erről leszoktatják őket.

Apa: randevú a világgal

Nem véletlen, hogy a bölcsődei-óvodai beszoktatásnál az apák előnyt élveznek – hívja fel rá a figyelmet a pszichológus, hiszen az apa szerepét tekintve átemeli a gyermeket a küszöbön, randevút biztosít számára a külvilággal, míg az anyukák a biztonságot az otthont reprezentálják, amitől nehéz elszakadni. Az apák ösztönösen viselkednek így, a gyermek pedig azt érzi, hogy ahová apa visz, az jó hely. Az apákkal történő mozgás, az általa mondott mese, a vele való rajzolás mind-mind IQ-fejlesztő a kutatások szerint, és gyorsítja a fiúk beszédfejlődését is. Szintén kutatások bizonyítják, hogy az apa által mondott mese másképpen hat, mint ha anya tenné ugyanezt.

A dackorszak kezelése nem anyai feladat

Léder László arra is felhívja a figyelmet, hogy a bölcsőde és az óvoda menedzselése, a dackorszak kezelése nem anyai feladat. Ám abban, hogy az apa is kompetenssé váljon és ne csupán a család nevű bolygó körül keringő szatellit legyen, az egész család, főként az anya, de a nagyszülők apaképe is fontos szerepet játszik. Ha az apa belevonódik a család életébe, az ráadásul válás megelőző tényező a pszichológus szerint.

A kertész, a talicska és a jó mese

Huszár Anikó óvodai gyermekpszichológus is megosztotta tapasztalatait a férfi minta hiányáról az óvodákban példaként említve, hogy az óvodai kertészt milyen csodálattal vették körül a gyerekek és milyen szívesen utánozták az általa végzett tevékenységet homokozás vagy egyéb játék helyett. Ő volt ugyanis az egyetlen férfi az intézményben.

A szakértő beszélt arról is, milyen fontos a gyermekek fejlődése szempontjából, hogy az apukák menjenek a gyermekeikkel a játszótérre, hiszen egy férfi sokkal többet biztat és bátorít, mint egy óvó-védő anya. Ezek a bátorságot fejlesztő, kihívást tartogató tevékenységek pedig segítik az idegrendszeri érést. Elmaradása is lehet az okozója annak, hogy ma annyi figyelemzavarral küzdő gyermek él hazánkban.

Végezetül felhívta rá a figyelmet, hogy az óvodás korú gyerekek nem a rengeteg különórára fognak visszaemlékezni a gyerekkorukból, hanem az apával, a szülőkkel együtt töltött időre: a sarazásra, koszolásra, homokozásra, mesélésre. Ráadásul a meséknek rendkívül fontos szerepe van abban, hogy a gyermekek az adott nap feszültségeit feldolgozzák, és ebben az apák fantáziájának megintcsak fontos szerep jut. A közös szerepjáték, a gyermek fantáziájának fejlesztése pedig hozzájárul ahhoz, hogy a kicsi felnőttként egy problémának több megoldását is felismerje.

A férfi pedagógus szerepe

Léder László arra hívta fel a figyelmet, mennyire jelentős szerepet játszik a gyermekek viselkedésének megítélésében a pedagógusok neme. Egy böfőgőversenyt például egy női tanári kar megvetéssel fogad, míg egy férfiakból álló közeg jól szórakozhat rajta. Ez összefügghet azzal, hogy a nemi szerepből fakadó téves ítélet születik a gyermekről, hogy mennyire agresszív vagy éppen együttműködő. Ugyanakkor sem a fiúk, sem a lányok nem kapják meg a számukra megfelelő teret az iskolarendszerben, hiszen az intézményi versengés a lányokat hozza hátrányba, az iskolai hierarchia férfi mintára van összerakva. Összességében elmondható tehát, hogy sem a fiúk, sem a lányok sajátos igényeinek, fejlődésének nem ad egyenlő és megfelelő teret a jelenlegi rendszer – hangzott el az Apa Akadémián.

Az óvóbácsi és az Apák napja

Az Akadémia előadásán jelen volt Gallai Tamás óvodapedagógus, három gyerekes édesapa is, aki arra világított rá, milyen fontos bevonni az apákat a nevelésbe. Szerinte intézményi keretek között is van lehetőség erre, például egy óvodai Apák napja vagy egy közös óvodafelújítás is összekötheti a gyereket az intézmény és a szülőt. Kiemelte, milyen fontos, hogy a fogadóórára ne csak anya menjen be, hiszen az ott elhangzottakat is másként ítélheti meg az ellenkező nemű szülő: ami egy anyukának nagy gond, azt apuka nem biztos, hogy egyáltalán problémának látja. Szerinte nem biztos, hogy ennyi rossz fiú van, csak kevés a férfi.

Léder László azt is hozzátette, hogy milyen hatalmas üzenetet hordoz, ha apa megy be megbeszélni a tanárnővel/óvónővel a gyerek dolgait. Ennek az ellenkezője, mikor csak anya jár szülőire: egy nagyon fogékony kisfiú ebből azt veszi le, hogy az iskola amolyan „női dolog”. A pszichológus további indokokat is felsorol véleménye megerősítésére: egy apának késő akkor beszállni az iskolarendszerrel kapcsolatos kérdésekbe, mikor már gond van. Sok fiú ezért esik ki az iskolai rendszerből. A férfias, versengő iskolarendszer a lányokat sem kíméli: teljesítménykényszerbe hajtja és szorongóvá teszi őket, itt is ugyanolyan fontos az apák szerepe, hogy mindezt ellensúlyozza. Egy apa meg tudja nyugtatni a lányát, hogy akkor is értékes, ha nem lett ötös a dolgozata.

A férfi pedagógusok megjelenése egyértelműen növeli a fiúk teljesítményét, de a lányok számára is fontos, hiszen modellezi a férfi-nő kapcsolatot – véli a pszichológus.

Rist Lilla, újságíró és pszichológus arról beszélt, milyen veszélyei vannak a férfiak nélküli iskoláknak: egy kisfiú agresszívnek minősített viselkedése miatt könnyen kriminalizálódhat. Holott az agresszió mindkét nem viselkedésében megjelenik, csupán azzal a különbséggel, hogy a kislányok kevésbé látványos, verbális formáját (kirekesztés, csúfolás) művelik, amit a pedagógus sokszor nem is vesz észre. Ezért gyakran konfliktuskezelés nélküli büntetés a felnőtt válasza, ami csupán további agressziót szül – véli a szakértő. A megoldás a konfliktuskezelés lenne minden esetben, erre viszont maguktól nem képesek a gyerekek, nekünk kell megtanítani számukra, hogy ne a rossz mintákat örökítsük tovább.