Ne akarjon azonnal élsportolót faragni a gyerekből!

Van-e ajánlható kor, amikor el kell kezdeni egy gyermekkel a rendszeres testmozgást? Igen van: azonnal. Egyet azonban ne tegyünk: ne próbáljuk azonnal sportágspecifikusan mozgatni!

A mozgást a gyerek már születése előtt elkezdi, és természetesen utána is folytatja, egyre aktívabban. A rendszeres testmozgást meg lehet alapozni azzal, ha rendszeresen viszik a szülők játszótérre, ahol a saját testsúlyával kell “megbírkóznia”. Ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, a felnőttek nagy része fél órát sem bírna mászókázni!

Séta

Ha arra szoktatjuk, hogy minden nap sétafikálunk, önmagában megalapoz egy állóképességet. Az oviban később elkezdenek rendszeresen tornázni, de azért a mellett már érdemes elkezdeni valamilyen mozgásra járni vele. Ez főleg valamilyen játékos torna, vagy szabad játék legyen!

Ne akarjunk belőle azonnal teniszezőt nevelni!

Egy általunk megkérdezett testnevelési szakember szerint nem szabad már ilyenkor sportágspecifikus mozgást erőltetni, ráér az óvoda végén, iskola elején néhány sportágat célzottan kipróbálni, de azt is akkor, ha van kifejezetten kicsiknek való.

Egy példa: teniszben csináltak „mini teniszt” (play and stay), atlétikában is van játékos foglalkozás, mindenesetre – hangsúlyozta – nagyon meg kell nézni a szakosztályt, mielőtt odavisszük a gyereket, mert vannak „finoman szólva nem kompatibilesek”. Ezt egy szülő is észreveszi. Ha rengeteg játék van és a gyerekek élvezik és az oktató meggyőző, akkor rendben van.

Csak természetesen

A lényeg az, hogy itt még a természetes mozgásformák (kúszás-mászás-gurulás, hintázás…) uralkodjanak, rengeteg játékkal, és rengeteg szabad játékkal. A legelőnyösebb az, ha a szabad játék több és az “irányított” játék kevesebb, akkor viszont lehet énekelni-tapsolni, dobogni, társaságban lenni, avagy egyedül.

“A korai sportági szakosodásnak, amint erre már utaltunk, veszélyei is vannak – írja a szakember. Joggal tehető fel a kérdés: mit jelent az, hogy korai? A tehetségkutatás gyakorlatában ez azt jelenti, hogy a szűréssel kiválasztott gyermeknek – egyes sportágakban már óvodáskorban – meg kell adni a korszerű sportfelkészülés feltételeit a választott sportágban. Problémát okozhat az, hogy általában nem a gyermek választ magának sportágat, hanem a szülő vagy a tőle távoli, számára ismeretlen szakember. A problémát bonyolítja az, hogy a szülő döntése megerősíti a kiválasztó szakember – adott esetben – helytelen döntését. Ebben az esetben a fiatal sportoló sportágváltoztatási esélyei a minimálisra zsugorodnak. Feltehető a kérdés: milyen tehetség ismerhető fel óvódás-, kisiskoláskorban? Speciális esettől eltekintve talán csak az intellektuális tehetség, pontosabban kedvező adottság az intellektuális teljesítményhez ismerhető fel korán. Az nem baj, ha az óvodáskorúak futballoznak, tornáznak, úsznak. Az már megkérdőjelezhető, ha erre a célra óvodások számára, állami támogatással intézményt működtetünk. Nem vitatható, hogy a tehetség korai felismerése jelentős előnyt ad az adottságok optimális fejlesztésének. Nagy vívóegyéniségek, mesterek szerint a sportszerű vívás csak jól körülírható fizikai és intellektuális feltételek megléte esetén kezdhető, szerintünk 12-13 éves korban. Nem ismerünk olyan kísérletet, amellyel igazolni lehet a 6–8 évesek vívótechnikai képzésének előnyét könnyű műanyag tőrrel. Még úszásban sem igazolták a kutatások a gyermekúszás és a későbbi élteljesítmények közötti szoros összefüggést. Anita Londsbrough angol versenyzőnő 13 éves korában tanult meg úszni és 17 évesen olimpiai bajnok lett Rómában, 200 méteres mellúszásban.”

Mire kell vigyázni?

Figyelni kell a gyerek visszajelzéseit. Nem szabad erőltetni. Ha nem tetszik neki valami, akkor inkább vegyük ki, semmint a negatív élmények esetleg kedvét szegjék (megutálják a mozgást), mert akkor már nagyon nehéz lesz visszahozni.

Minden gyerek különböző, különbözőképpen érnek, valaki már 12-13 évesen érett arra, hogy vívóleckéket vegyen, valaki pedig csak 17 évesen. A lényeg, hogy megtalálják a mindenki számára kedvező megoldást!

Probléma lehet a társaság, a környezet, a foglalkozást vezető személy, bármi, de ezt el is mondják a gyerekek, csak meg kell hallgatni őket, meg kell velük beszélni, mi legyen!