Segítség, iskolás lesz a gyerek!
Mit tegyek, ha feketepontot, rossz jegyet, vagy a jegyet helyettesítő egyéb értékelést hoz a gyermek? És mit tegyek, ha jót?
Ha most készül első osztályba a poronty, vajon hogy készítsük fel őt és magunkat erre az új életszakaszra? Sok szülő előre választ keres bizonyos helyzetekre, hogy ha eljön, jól reagáljon rá. Mit tegyek, ha feketepontot, rossz jegyet, vagy a jegyet helyettesítő egyéb értékelést hoz a gyermek? És mit tegyek, ha jót?
Adjak neki én is jutalmat, vagy elég, ha megdicsérem? Egyáltalán, mi számít nálunk jó vagy rossz értékelésnek? Mi van, ha utál iskolába járni? Ki mellé álljak, ha konfliktusba kerül a tanárral? Ilyen kérdések merülnek fel leggyakrabban a jövővel kapcsolatban az anyák és apák fejében.
Jó, ha nem képzeljük, hogy a gyermek egyik napról a másikra óvodásból iskolássá válik, és ez rögtön viselkedésváltozást is hoz. Ahogy Vekerdy Tamás szokta mondani, az iskolába nem iskolás, hanem óvodás gyermek érkezik. Fontos, hogy erről tud-e az iskola, és figyelembe veszi-e, vagy azt várja, az eddig örökmozgó, játszó gyerekekből padjaikban fegyelmezetten ülő komoly tanulók válnak-e szeptember első napjaiban. Kevesebb dolga van a szülőnek, ha az iskola valamiféle folytatása az óvodának, és csak kis lépésekben, az életkori igényekkel összhangban vezetnek be „iskolás” változtatásokat.
Ha nem így van, akkor a szülő dolga, hogy lazán vegye az elvárásokat, ami nem a megszegésükre való biztatást jelenti, hanem annak közvetítését, hogy nem vár a gyermektől totális alkalmazkodást, és akkor sem történik semmi, ha fekete pontot hozott haza. Erre bizonyára sokan felszisszennek, de az az igazság, hogy a kiegyensúlyozott, otthon nyugodt környezetben élő gyermek nem fog „csak azért is” balhézni és fekete pontokat gyűjteni. Ha ezt teszi, az jelzés, hogy valami nincs rendben, segélykiáltás, hogy elvesztette lába alól a talajt.
A gyerekek, akárcsak a felnőttek, vágynak arra, hogy elfogadják és elismerjék őket, és az alsó tagozatos kisgyermekekben különösen él a tanítónak való megfelelés igénye. Szükségtelen, sőt káros a szülőnek az otthont második iskolává alakítania, ahol újabb dicséretet kap, aki jó, újabb büntetést, aki rossz értékelést hozott haza. Örülni vagy éppen együtt érezni persze lehet. De ne tegyünk úgy, mintha a mi róla alkotott véleményünket is befolyásolnák az iskolában kapott visszajelzések.