Várnai Dóra: “Próbáljuk meg megérteni a fiatalokat”

Vajon mit jelent ma a tudatos nevelés fogalma? Hogyan neveljük gyerekeinket, hogy tudatos felhasználói legyenek a modern technikának? Érdemes-e szülőként a tiltás eszközéhez folyamodnunk? Várnai Dórával, az Országos Gyermekegészségügyi Intézet munkatársával beszélgettünk tudatos nevelésről és modern jövőképről.

Családháló: Mit értünk tudatos nevelés alatt?

Várnai Dóra: Természetesen önmagában a nevelésnek sokféle komponense van (érzelmi, testi, stb.) A tudatos alatt leginkább azt értem, hogy a szülő valamilyen szemléletet, attitűdöt, kérdéseket valamilyen szándékkal akar megvilágítani, valamifelé terelni szeretne. A médiahasználat esetében ez azt jelenti, hogy a szülőt foglalkoztatja az a kérdés, hogy a gyermeke hogyan tekint a médiára, mennyire engedi magát befolyásolni a média által, mennyi szerepet enged a gyermeke életében a média által. A tudatos médiahasználatra nevelő szülő gondolkodik azon, hogy mit enged megnézni, mikor, milyen hosszan, kommentál társadalmi/ média jelenségeket, kérdez ezzel kapcsolatban a gyermekétől, információkat gyűjt a médiatartalmakról, a közösségi média működéséről, igyekszik óvni a veszélyektől és feltárni a kedvező lehetőségeket pl. a tévénézésben és internethasználatban.

CSH: Hogyan kezdjük el ezt tanítani?

VD: Szerintem ezt ott kell kezdeni, hogy minőségi családi időtöltést kínálunk, amiben van pl. séta, fagyizás, mesélés, közös játék, közös étkezés, hancúrozás, gyerekprogram látogatás és ezek között megjelenik a közös tévézés vagy együtt nézünk valamit a neten. Ez azért kell, hogy a médiahasználat egy lehetőség legyen a sokféle szabadidő eltöltési lehetőség közül. Másrészt az nagyon jó, ha együtt nézzük a tévében vagy neten a mesét és a szülő kommentálja, hogy mit látunk, figyeli a gyermek érzelmi reakcióit, elkapcsolja, ha félelmetes dolog van, magyaráz, megbeszélik a történteket. A szülői mintáknak nagy ereje van, sokat mond, hogy a szülő mire és mennyit használja a tévét és a netet, hogyan tölti el a szabadidejét. 

CSH: Hogyan és mikortól érdemes „adagolnunk” a gyerekeknek a médiát?

VD: A média bevezetését szerintem meg kell előznie a fejből vagy könyvből való mesélésnek, a beszélgetésnek. Alapszabály, hogy a gyerekszobában ne legyen tévé, számítógép. Nehéz életkorhoz kötni. Félni sem kell nagyon a médiától, érthetővé, kezelhetővé kell tenni a gyerekek számára.

CSH: Sokszor elhangzott már, hogy a következő nemzedék nem tud majd kézzel írni. Valóban elérkezhetünk egyszer oda, amikor a fiatalok csak a számítógépen, mobilon keresztül kommunikálnak majd?

VD: Nehéz jóslatokba bocsátkozni a jövőre vonatkozóan. Az emberi faj sajátja a beszéd, és ennek valamilyen formájú rögzítése. A kommunikációs igény és a rögzítés szerintem megmaradnak és a civilizációs folyamtokkal együtt változnak.

CSH: Mikor lenne érdemes megismertetni a gyerekeket az elektronikai kütyükkel, és mikor kerülnek valójában először kapcsolatba a tömegkommunikációs eszközökkel?

VD: Ezekkel a gyerekek észrevétlenül is kapcsolatba kerülnek nagyon korán. Az okostelefon a szülők telefonálásán keresztül hamar ismertté válnak a gyerekek előtt. Ráadásul a felnőttek nagy része napi sok órát ül munka vagy egyéb okok miatt gép előtt, hiteltelen és kivitelezhetetlen lenne a digitális eszközök kivonása a lakásokból. Tulajdonképpen már a csecsemőjátékok egy része is úgy működik, hogy a babák megnyomnak egy gombot és arra a szerkezet zenét, hangokat, fényeket, színeket válaszol. Egy óvodás játéktárában már vannak valamilyen fajta elektronikus eszközök (baba-laptop, pénztárgép, távirányítású autó stb). Ez teljesen rendben van, ha ezek mellett más játékok is vannak (baba, fa-kard stb). Családonként változik, hogy ki mikor milyen módon vezeti be az elektronikus eszközöket – sajnos van, aki kisbabákat ültet a tévé elé, vagy hagyja, hogy kisgyermeke tabletekkel sétáljon. Van olyan család is, ahol nagyon igyekeznek ezektől megkímélni a gyermekeket, nem vesznek televíziót stb.

CSH: Szülőként vagy tanárként hogyan tartsuk fent az egyensúlyt a tömegkommunikációs eszközök és a „külvilág” közt?

VD: Szerintem az a legfontosabb, hogy kínáljunk alternatívákat, legyünk hitelesek (nehéz lesz a „gépről leszedni” a gyerekeket, ha a szülő maga is sokat internetezik,.) és próbáljuk meg megérteni a fiatalokat. Gondoljunk arra, hogy attól, mert egy másfajta társadalmi környezetbe szocializálódtak bele, nem feltétlenül rosszak, felszínesek, veszélyesek a kapcsolataik. Jó, ha ismereteket szerzünk a közösségi média működéséről, az online etikettről, egyáltalán jó, ha jól informáltak és nyitottak vagyunk.

CSH: Mi a társadalom feladata?

VD: A társadalom feladata, hogy haladjon az etikus, felelős média irányába és védjen törvényekkel, oktatással ezek veszélyei ellen. 

CSH: Érdemes tiltani a gyereket?

VD: Tiltani nem, korlátokat állítani érdemes.  Például arra vonatkozóan, hogy mit, mikor, hol mennyit nézhetnek tévét és netet. 

CSH: Melyikkel teszünk nagyobb kárt, (tartalmaz nagyobb veszélyt) ha a gyereket leültetjük a TV elé, vagy ha a számítógéphez és internet közelébe engedjük?

VD: A szakértők szerint a tévének messze nincs olyan ereje és szerepe a most felnövekvők körében, mint az internetnek. Talán nem is szerencsés úgy feltenni a kérdést, hogy melyik károsabb. Mindkettőre oda kell figyelni és tanítani kell a gyerekeket annak használatára.