Miért unják meg hamar a gyerekek a játékokat?

Kacatok kora
Egy kisautó a nagyitól, mert ma benézett hozzánk. Egy építő játék a nagynénitől, mert ügyes voltál a doktor néninél. Egy újabb darab a kedvenc mesefigurádból, mert annyira kérted, pedig csak a főzéshez ugrottunk be néhány apróságért. Most pedig jó lenne egy sárga autó, mert a Bencének is olyan van? Kacatok koraként is definiálják a napjainkban gyakori jelenséget: a gyerekszoba polcai roskadoznak, ám a gyerekek hamar ráunnak a játékokra, eközben a reklámok közt máris felbukkan egy újabb – vélhetően tiszavirág életű – kedvenc. Folyamatosan selejtezünk, de játékból mintha mégis egyre több lenne és megint tele a gyerekszoba. Hogyan változtassunk ezen?

A kevesebb több
A sok játék egyszerűen túlterheli a gyerek érzékelő képességét, a túl sok inger, választási lehetőség épp ellenkező hatást fejt ki: a gyerekek nyűgössé, síróssá válhatnak, a rengeteg játék mellett is unatkoznak. A bőség zavarában nem tud teljesen felfedezni és megismerni egy játékot, ezáltal arra sincs lehetősége, hogy rájöhessen, milyen sokoldalúan lehet játszani velük.  Licsár Szilvia pedagógus, a Játékliget szakértője szerint is a mennyiség helyett inkább a minőséget érdemes előtérbe helyezni, ha játékvásárlás előtt állunk. Nem egyszerűen csak azért lesz minőségi, mert jól bírja a strapát, hanem azért, mert hosszú távon játéklehetőséget biztosít a gyerek számára, nem fogja hamar megunni, ehhez pedig az kell, hogy a játék szabadon variálható legyen.

Szabad, kreatív játék
A mai játékokat annyira szűk felhasználási célra tervezték, hogy gyerek legyen a talpán, aki ettől az erős sugalmazástól el bír szakadni és kreatívan, új játékot tud kitalálni az egyoldalúan használható eszközzel. Nyilván a szülő így egyre több játékot fog megvásárolni, ha azt szeretné, hogy a gyerek változatosan tudjon játszani, ám ezzel visszaértünk a túl sok játék és túl sok inger problémájához. Sokszor azonban a szülők maguk rontják le egy játék élvezeti értékét. Még ha van is egy jól variálható darab, gyakran még sincs a gyermeknek esélye szabadon alkotni. Konkrét példa, amikor azt látjuk, hogy az építőjátékból megépíthető formát – autót, repülőt, robotot – a gyerek az útmutató szerint összerakja, majd az alkotás a vitrinbe vagy a polcra kerül kiállításra, mondván a játék betöltötte funkcióját, nincs tovább dolgunk vele. Pedig lenne. Újat alkotni, az elemeket szétszedni és a gyerek fantáziájára bízva valami egészen mást építeni.

Mi legyen a játékokkal?
– Ha úgy érezzük, hogy a gyerekszoba inkább játékbolthoz hasonlít, a kicsi mégsem tud mit kezdeni a bőség zavarában, akkor a legjobb választás, ha együtt leülünk és szelektálunk. Sokszor több darabban, a szoba különböző pontjairól kerül elő egy játék, ami egészben újra érdekessé válik a számára. Találni fogunk olyan játékokat is, amiket már kinőtt, és azért hanyagolja, ezeket el is ajándékozhatjuk.
– A jó állapotú játékokat el is adhatjuk, de ha a pakolás végén még mindig túl sok a játék, akkor egy részét dobozoljuk be és tegyük félre, majd bizonyos időnként cseréljük ki a régiekkel. Az újdonság varázsa miatt ilyenkor a régi játékok is jó szórakozást biztosítanak.
– A játékmennyiség további túlzott mértékű növekedése ellen mindig beszéljük meg a rokonokkal, ismerősökkel is, hogy „csak úgy”, vagy ünnepekre milyen ajándékot kapjanak a gyerekek. Jó választás, ha van például egy építőjáték, vagy játékvonat szett, játékkonyha akkor ezekhez újabb kiegészítőt vásárolnak. Így nem valami teljesen – olykor bizony felesleges – darabbal nő a játékok száma, hanem a gyakran használt, kedvelt és a gyerekek figyelmét hosszabb időre is lekötő játékot teszik már variálhatóbbá, például egy új kisvonattal, sorompóval, játékgyümölccsel, egyéb kiegészítővel.
– A gyerekek gyakran azért unnak rá egy játékra, mert az nem pont az életkoruknak megfelelő. Az sem biztos, hogy az épp aktuális tévéreklámos játék a legjobb választás. Ha bizonytalanok vagyunk, kérjük ki a szaküzletekben, hozzáértő dolgozó véleményét!