Ötödik nap: Ajándék a Mikulásnak

-Anya, hányat kell még aludni, hogy jöjjön a Mikulás?

– Már csak egyet!

– Hurrá!!!!

Este valószínűleg a legtöbb gyermek izgatottan fog elaludni, de előtte úgy sikálják majd a csizmájukat, mint még soha és alig várják majd, hogy végre reggel legyen és rohanhassanak az ablakhoz, hogy megnézzék, mit rejt a kis cipő. Csodálatos érzés látni, hogy mennyire tudnak örülni egy-egy kis csomagnak és mennyire hisznek még a fehér szakállú, kedves és jóságos Télapóban. A Mikulás ünnepségeken csillogó szemmel várják, hogy belépjen az ajtón és végre ők is kiállhassanak szerepelni, hogy aztán magukhoz öleljék a kis csomagjukat. Az én lányom egyszer kapott virgácsot, mert igen eleven a lelkem. Meglátta, megfogta és belerakta az én csizmámba. Többet nem próbálkozott a Mikulás, mert olyan jót nevetett az eseten.

Mi az egyesületünkben minden évben kitesszük a Mikulás postaládáját és alig várjuk, hogy végre elolvashassuk a leveleket és megnézzük a szebbnél-szebb rajzokat. A Télapó minden évben lelkesen válaszol is nekik és mindig valami kis meglepetéssel készül. Tavaly én írtam egy mesét, a levél végén volt egy süti recept és egy színező. Ha nem haragszotok, ma ezt osztanám meg veletek. A mese lényege az volt, hogy nem csak kapni, de adni is jó, így a gyerekek az Anyukájukkal vagy a Mamájukkal megsüthetik ezt a csodás mézeskalácsot és ha feldíszítették, bele tehetik egy általuk készített kis dobozkába. Ez nem csak Mikulásra, de Karácsonyra is szép ajándék lehet.

A mesét fogadjátok olyan szeretettel, mint amilyennel írtam és remélem, hogy kedvet kaptok majd egy közös sütéshez.

Csomagoláshoz több ötletem is van. Az egyik, hogy egy pl.: vajas, cipős dobozt bevonok fehér papírral és ezekre rajzol a gyermek. A másik, hogy egy kiflis papírzacskóra rajzol a gyermek, amit aztán egy szép nagy masnival összefogunk, de a befőttesüvegekre is felragaszthatunk egy gyermekünk által rajzolt képet. És persze készíthetünk mi magunk is dobozt, ehhez találtok ma itt egy-két ötletet.

Doboz ötletek a netről:

laurendilla.blog.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mai mese:

Kapni jó, de adni még jobb!

Tündi már nagyon várta a Télapót, ezért minden nap megkérdezte az Anyukájától, hogy mennyit kell még aludni, míg eljön végre.

 Megkérdezte nyáron: – Anya, Mennyit kell még aludni, hogy jöjjön a Mikulás?

 –  Még nagyon sokat Tündikém!

–          Egy kezemen meg tudom számolni?

–          Ha tíz kezed lenne is kevés lenne! – mosolygott Anya.

Megkérdezte ősszel: – Még mindig nagyon sokat – hangzott az elkeserítő válasz.

Aztán megkérdezte novemberben, Márton napján is, amikor éppen finom libacombot ettek ebédre a Nagyiéknál.

–          Anya, mennyit kell még aludni, hogy jöjjön a Télapó?

–          Már nem olyan sokat kislányom. – hangzott a válasz, amitől Tündi szeme kikerekedett:

–          Mennyi az a nem sok?

–          Még 25 napot.

–          De Anya, az még mindig nagyon sok, ennyit nem tudok megszámolni a kezeimen.

–          De mégsem olyan sok, mint nyáron volt, ennyit már igazán ki lehet bírni.

–          És mondd csak kislányom, miért várod ilyen nagyon a Télapót? – kérdezte Apa.

–          Azért, mert szokott nekem hozni Mikuláscsomagot, ami telis-tele van finom csokoládéval, meg gyümölcsökkel és én azokat nagyon szeretem. De most szeretnék egy pónit, egy új babát, építőjátékot és mesekönyvet és olyan játékokat is, amiket a reklámokban láttam. Úgy gondolom, hogy a Télapó ezeket mind elhozza nekem, mert jó kislány voltam. – válaszolta határozottan Tündi.

–          És mi lesz, ha virgácsot is hoz neked? – kérdezte Apa.

–          Az nem lehet, mert azt csak a rossz gyerekeknek hoz, én pedig nem vagyok rossz.

–          Akkor tegnap mégis ki hisztizett cukorkáért a boltban? – kérdezte Anya mosolyogva.

–          Néha szoktam rosszaságokat csinálni, de én legalább nem vagyok verekedős, mint a Zolika az óvodában. Ő biztosan kap majd virgácsot is. – jelentette ki Tündi.

–          Tündikém – szólalt meg a Nagyi – tudod-e, hogy nem csak kapni, de adni is jó?

–          Ez mit jelent Nagyi?

–          Azt, hogy amikor ajándékot kapunk, az boldoggá tesz minket. De akitől kaptuk, ő is boldog, hiszen látja, hogy az ajándéka, amit csak nekünk szánt, milyen örömöt jelent a számunkra.

–          Amikor Anyának vagy Apának rajzolok az oviban, ők is nagyon örülnek neki és az nekem jó érzés.

 Tündi pár percre csendben maradt, majd hirtelen olyan hangosan kiáltott, hogy még Murci cica is felébredt és ijedtében kiszaladt a szobából.

–          Kitaláltam valamit! Mi lenne, ha készítenénk mi is valamit a Mikulásnak? Biztosan örülne neki és akkor talán elfelejtené, hogy tegnap hisztiztem egy kicsit. – mosolygott ez a huncut kislány, mire az egész család nagy nevetésben tört ki.

–          Ez nagyon jó ötlet Tündi, biztosan nagyon örülne neki. Tudod, mire kihordja azt a sok csomagot a gyerekeknek, nagyon elfárad és biztosan megtöltené a szívét melegséggel, ha ő is kapna ajándékot. De ne azért készíts ajándékot, hogy elfelejtse a tegnapi rosszalkodásodat a boltban, hanem azért, mert kedves akarsz lenni hozzá.

–          Jól van Anya, tudom. De vajon minek örülne a Télapó? Olyan öreg már, biztos van már mindene… – törte a fejét Tündike.

 Pár perc múlva ismét olyan hangosan kiáltott, hogy még Buksi kutya is ugatni kezdett az udvaron, úgy megijedt.

–          Süssünk neki sütit, annak biztosan örülne. Amikor hazaér éhesen és fáradtan és meglátja a sütit, nagyon boldog lesz. – mondta csillogó szemmel és a család is helyeselte ezt a remek ötletet. Tündi azonnal neki akart látni a süti sütésnek, de mivel még 25 napot várni kellett, így a nagyival úgy döntöttek, hogy egyelőre csak maguknak sütnek, hogy kipróbálják a receptet.

December 5-én aztán Anya azt mondta, hogy itt az ideje elkészíteni a Télapó ajándékát. Tündi nagyon boldog lett, azonnal rohant a szobájába, hogy felvegye a sütős kötényét.

Anya mézes sütit választott, mert abban Tündi is sokat tudott segíteni. Anya kimérte a hozzávalókat, Tündi pedig beletette a tálba. Került bele cukor, tojás, vaj, liszt, méz, vaníliás cukor, egy pici sütőpor.  Anya összegyúrta a tésztát, mert Tündi nem szerette, ha ragacsos lesz a keze. Aztán ezt a nagy gombócot ki kellett nyújtani. Tündi ezt nagyon élvezte, mert neki is volt kis nyújtófája, így ő is tudott segíteni.

–          Anya, én szív formát szeretnék nyomdázni a sütiből, hogy a Télapó tudja, hogy mennyire szeretem.

–          Nagyon jó ötlet. Én pedig a karácsonyfa formát választom és készítek néhány csillagot is.

A sütitészta olyan volt, mint a gyurma, így Tündi gyurmázott belőle egy csigát, hóembert, virágot és kukacot is. Miután elkészültek a sütik, Anya betette a sütőbe és várták, hogy megsüljenek. De a várakozás nem Tündinek volt kitalálva.

–          Anya, mikor lesznek már készen?

–          Nemsokára, várj türelemmel kislányom.

–          De én nem tudok várni, alig várom, hogy végre megkóstolhassam a sütiket

–          Hát nem a Télapónak szántad őket?

–          De Anya, nem adhatjuk úgy oda, hogy meg sem kóstoltuk?! Mi lesz, ha nem lett finom és a Télapó megharagszik.

–          Erre nem is gondoltam, nagyon okos vagy kislányom. – mosolygott Anya. Mi lenne, ha a várakozás idejét kitöltenénk egy kis kézműveskedéssel.  Készíthetnénk egy szép dobozt a Mikulásnak, amibe majd beletesszük a sütiket.

–          Ez nagyon jó ötlet anya, biztosan örülne neki a Télapó. De hogyan kell dobozt készíteni?

–          Arra gondoltam, hogy itt van ez a vajas doboz, amire ragaszthatnánk fehér papírt, amit aztán te kidíszíthetnél, hiszen olyan szépen tudsz rajzolni.

Amíg Tündi elkészítette a rajzát, Anya kivette a sütiket a sütőből.

–          Kész vagyok! – mutatta büszkén a rajzát Tündi.

–          Ez nagyon szép lett, nagyon ügyes vagy kislányom, a Mikulás bácsi biztosan örülni fog neki.

Közben a sütemények is elkészültek. Ahogy kihűltek, közösen feldíszítették, tettek néhányat a dobozba, a többit pedig azon nyomban felfalták.

December 6-án a Télapó ellátogatott az Óvodába. Tündike már alig várta, hogy végre odaadhassa a süteményekkel teli dobozt a Télapó bácsinak. Miután elmondott egy verset, így szólt:

–          Télapó bácsi, én is szeretnék neked adni valami ajándékot. Ezt az Anyukámmal neked készítettük, mert biztosan elfáradtál már az ajándékok kihordásában.

–          Nagyon köszönöm Tündike, igazán kedves kislány vagy! Látod, nincs a csomagodba virgács, mert tudom én, hogy te milyen ügyes vagy. Jövőre is meglátogatlak majd, bár akkor már az iskolában foglak keresni. – mosolygott a Télapó.

Tündi, miközben a csomagjában lévő csokikat nézegette arra gondolt, hogy kapni is jó, de adni tényleg nagyon jó érzés.

 

Készíts te is süteményt a télapónak!

Recept: Mézes puszedli

3 tojás sárgáját és 1 egész tojást kikeverünk 15 dkg porcukorral.

25 dkg mézet és 5 dkg zsírt meglangyosítunk, hogy folyós legyen. (Margarinnal is kiváló, együtt be lehet tenni a mikróba.) A folyós mézet + zsírt is a nagy tálba öntjük a tojásos keverékhez. Belekeverünk 4 evőkanál tejfölt és a fűszereket, tetszés szerint. (vaníliás cukor, őrölt fahéj, őrölt szegfűszeg, őrölt gyömbér, vagy mindezek helyett használhatunk készen kapható mézeskalács fűszerkeveréket)

60 dkg liszthez hozzákeverünk 2 teáskanál szódabikarbónát, utána ezt a lisztet hozzádolgozzuk a kikevert folyékony alkotórészekhez. A tésztát betesszük pihenni a hűtőbe, másnapra kellően szilárd, formázható lesz.

Puszedli sütéséhez kis golyócskákat formálunk, sütőpapíros tepsiben sütjük. Rövid idő alatt megsül, 160-170 fokon kb. 10 perc.

Mézeskalácsként is süthető ugyanez a tészta, azaz nyújtás, formázás-szaggatás, sütés. Nagyon finom, azonnal puha mézesek lesznek.

A kimaradt 3 db tojásfehérjéből habot verünk, majd belekeverünk 25 dkg porcukrot. Ebbe a habba lehet a forró puszedliket beleforgatni, utána sütőpapírra szedni, szárítani.

ui.: HOLNAP JÖN A MIKULÁS!!!!!