10 dolog, amit soha ne mondj egy kétévesnek!

A legtöbb kétéveshez hasonlóan mi is jobban szeretjük, ha nem mások mondják meg nekünk, hogy mit csináljunk. De mit tehetünk? Érdemes figyelembe venni az alábbi listát, amely azokat a kifejezéseket tartalmazza, amivel SOHA nem fogjuk meggyőzni tündéri totyogónkat…

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. február 27. czefernek.lena

Aki jobban tudja nálunk, hogyan kell foglalkozni egy kétévessel, az még sosem próbált semmit elmagyarázni egy totyogónak, aki – valljuk be őszintén – jobban szeret tevékenykedni, mint figyelmesen fülelni.


A legtöbb kétéveshez hasonlóan mi is jobban szeretjük, ha nem mások mondják meg nekünk, hogy mit csináljunk. De mit tehetünk? Érdemes figyelembe venni az alábbi listát, amely azokat a kifejezéseket tartalmazza, amivel SOHA nem fogjuk meggyőzni tündéri totyogónkat…

Egy perc!

Kit akarunk átejteni? Mi is mindent egy perc alatt akarunk megoldani, és kiborulunk, ha egy óra lesz abból, hogy leugrottunk a közértbe! Ahogy azt sem viseljük jól, ha félbeszakad egy szálka kiműtése a kezünkből, vagy félbe kell hagynunk a hiányzó Barbie-cipő keresését…ami azt illeti, az idő említése egy ilyen kisgyerek esetében olyan, mintha a relativitáselméletet kezdenénk el neki magyarázni. De tényleg.

Ez jót fog tenni!

Amire a kicsi ezt gondolja magában: „Kinek? Valószínűleg neked!” Felejtsd el anyu!

Maradj csendben!

Valószínűleg nagyobb szerencsével jársz, ha a napot kéred meg, hogy ne süssön vagy a földet próbálod rávenni a forgás abbahagyására. A természeti törvényeket sokkal könnyebben felfogod, mint a te édes drága picikédet valaha is meg fogod érteni – még akkor is, ha maga is anya lesz majd.

Talán

Mi, szülők a talán szócskát arra használjuk, hogy udvariasan mondjunk nemet. A gyerekek viszont sokszor hajlamosak igennek venni…amihez utána ragaszkodnak.

A jövő héten el kell menni…(és ide valamilyen kellemetlen elfoglaltságot helyettesíts be)

Ha a kicsinek jövő hétre időpontja van a dokihoz vagy neked halaszthatatlan találkád szombat este, tartsd meg az információt magadnak, amíg csak lehetséges. Ellenkező esetben ő már attól kezdve nyafogni fog miatta, mikor tudomást szerez róla.

Nem fog fájni!

Hazug, hazug szülők, le veletek! A kicsi pontosan tudja majd, hogy nem mondasz igazat, mint ahogyan te is. Inkább ismerd be, hogy nem lesz kellemes, és ígérj neki valami kárpótlást, ha jól viselkedik.

Jövő nyáron elmegyünk… (és ide helyettesíts be valami nagyon klassz  programot)

Ha lefoglaltál egy családi vakációt jövő nyárra Disneylandbe, álld meg, hogy azonnal megosztod a szuper infót kétéveseddel. Elég neki szólni, amikor bepattantok a kocsiba vagy felültök a repülőre, és hidd el, ezzel csak magadnak teszel szívességet! Ellenkező esetben a következő kilenc hónap azzal telik majd, hogy minden egyes nap megkérdezi: Ma megyünk Disneylandbe? De persze te döntesz!

A k***a életbe!

A gyerekekre minden ragad, még az is, amit a bajuszunk alatt motyogunk el (Rohadt másnapos vagyok!). Az is, ha hazudunk (Kicsim, én nagyon szeretnék menni, de öcsi nem érzi jól magát!) vagy ha kellemetlen megjegyzést teszünk valakire (Atyaég, olyan a haja, mint egy szénaboglya!) Szóval gondolkodj, mielőtt megszólalsz, hacsak nem szeretnéd, hogy szemed fénye kiteregesse a szennyest!

Legközelebb!

A pici egy cukorka miatt nyaggat a pénztárnál? Ahelyett, hogy ignorálod a választ, megígéred neki, hogy „talán legközelebb” kap belőle. Te tudod, hogy nem így lesz, de ő nem. És figyeld meg, nemsokára ugyanannál a pénztárnál találod majd magatokat, és a kicsi üvölteni fog, mert neki a legközelebb most van!

Gyere, lemossuk a játékaidat!

A játékok lepucolásával kapcsolatban az első számú szabály: sosem szabad beszélni róla. A második szabály pedig az, hogy sosem szabad beszélni róla. Soha.