A gyereket ne vond be a játékvásárlásba!

Gyerektelen szülőknek szokták mondani jótanácsként, hogy soha ne vigyenek hang kiadására alkalmas ajándékot gyerekes családba, mert megőrülnek a szülők. A gyerekes családoknak viszont az aranyszabály az, hogy ne a gyerekkel menjenek játékot venni, mert megszívják.

Kezdő szülők legelemibb hibája, hogy mindent megpróbálnak megvenni a gyereknek, amit csak szeretne. Telnek a polcok: előbb a gyerekszoba lesz tele, majd terjeszkednek a nappaliba. A TV-szekrény alsó polcára kerülnek a mesekönyvek, a nagy legós doboz helyet kap valahol a sarokban, mert a gyereknél már nincs hely, meg úgyis a nappaliban szeret játszani vele, miközben anyáék fél szemmel néznék a műsort.

Persze az esti pancsi miatt a fürdőszoba sem marad érintetlen, kezdetben csak kiskád meg a piperék, később a markoló, néha a dömper is napokra ottragad.

A játékok csak gyűlnek, mire a kicsi 2 éves lesz, borítékolható, hogy talpalatnyi szabad hely sem marad apa új biciklijének vagy anya futópadjának.

Mindez pedig a játékdömping csupán kevésbé nehéz része. Ezeket a játékokat meg is kell vásárolni. Minél nagyobb a gyerek, annál kevésbé szabad elvinni, mert szétszedi nemcsak a te idegeidet, az egész boltét, az eladókét, a pénztárosét, rosszabb esetben a tulajdonosét.

És vajon mit fog választani?

Természetesen a legotrombább és leghangosabb játékot. Ha kiválasztod neki a jó minőségű, esztétikus kismotort, richtig talál egy két hét alatt széteső kínait, és nem enged belőle. Ha fa-xilofont próbálsz venni, biztosan fém kell neki, mert sokkal jobban hallja.

És akkor még nem beszéltünk a szinte menetrendszerűen érkező rapriról, ami csaknem elkerülhetetlen, mert biztosan kellene az a harmadik dömper vagy az ovistársaknak is ilyen babája van stb.

Ha pedig valahogy kiálltuk a próbát, nyilvános ordítás nélkül visszapakoltuk a bolt polcaira az összes megvizsgált vagy levert játékot, és végre hazaértünk, jön a mókuskerék: a játékok gyűlnek, terjeszkednek, telve a szobák, a Főnök persze csak azzal az egy kínai motorral játszik egy álló hétig…