A legmelengetőbb téli italok – kizárólag nagykorúaknak!

Amikor télen egy alapos hólapátolás után beesünk a meleg lakásba, esetleg egy nagybevásárlás után esünk haza, vagy a kirándulás befejeztével olvasztgatjuk otthon lefagyott tagjainkat, jóleshet, sőt, kifejezetten delikát luxusélménnyel kényeztet az alábbi italok bármelyike.

Ha mondjuk a párunk lapátol, fagy és érkezik, mi odabent a jó melegben negyed óra alatt elkészíthetjük a következő alkoholos forró italok egyikét, de ha előre tervezünk, vagy mi is résztveszünk a fagyásban, a termosz is megőrzi nekünk az italok melengető forróságát.

1.    A vásárok sztárja – a forralt bor

Sokan ódzkodnak tőle, mert bonyolultnak hangzik, mások a vélt költségessége miatt mellőzik, pedig egy forralt bor egyáltalán nem drága vagy komplikált dolog. A forralt bor lelke ugyanis nem a drága bor (azt csak megölnénk minden adalékanyaggal), hanem épphogy az olcsóbb, savanykásabb „fröccsbor”, ezért nyugodtan szemezgessünk az áruházak alsó polcairól és akciós kínálatából (a tablettásat és egyéb petpalackos álbort azért persze kerüljük).

Elkészítés: egy pohár borhoz ugyanannyi vizet ill. kanál mézet számolva mindezt feltesszük forrni. Méz helyett természetesen a cukor is tökéletes (a forralás miatt itt ugyanis nem a méz gyógyító hatása kerül előtérbe, hanem az íze). Beleteszünk egy rúd (vagy pár darab) fahéjat, kb. 10 szem szegfűborsot és szegfűszeget, ha van, egy-két csillagánizst, és ízlés szerint citrusszeleteket (narancs, citrom, grépfrút, mandarin, ami van). Forrás után lefedjük, kicsit állni hagyjuk, aztán leszűrjük, vagy azonnal szétosztjuk.

2.    Kemény legényeknek – grog vagy glögg

Ez lényegében a forralt bor egy változata azzal a különbséggel, hogy a bort rum helyettesíti. Kevésbé ismert és fogyasztott, pedig erősebb nátha esetén is remek gyógyszer. Nem kell nagy fazéknyira tervezni belőle, ha megkívánjuk, egyszerű az egy fő számára elkészített verziója is.

Elkészítés (egy adag): 50 g mézet, 1 rúd fahéjat, 4 szegfűszeget és 2 szegfűborsot egy pohárba/bögrébe teszünk. Öntünk rá 1 cl narancslevet, majd 1,5 cl (kb. 80%-os) jó minőségű rumot. Ezt a réteges csodát öntjük fel forró vízzel, majd összekeverjük, kivesszük belőle a fűszereket és egy szelet naranccsal fejeljük meg. Az úszkáló narancs nagyon frissé teszi, főleg ha kicsit hűlni hagyjuk, és van ideje kiázni.

3.    Mindenki szereti – a forró csoki

Sokan keverik a kakaóval, igazából joggal: a vendéglátóipari egységek gyakran átvernek bennünket e téren. Aki nem akar csalódni, próbálja ki a következő, otthon is könnyen kivitelezhető verziót.

Elkészítés: reszeljünk a nagy lukú reszelőn egyharmad csészényit a kedvenc csokinkból egy bögrébe. Erre öntsünk forrásban lévő tejet: először csak annyit, hogy ellepje, majd még egy ujjnyit, majd még egyet, így tovább, míg tele nem lesz a bögre. A „rétegek” között pedig mindig jól keverjük el az italt, lehetőleg tejhabosítóval, mert akkor finom krémes és habos lesz. Ha kész, és vágyunk még egy kis extrára, öntsünk hozzá whiskyt vagy brandyt, vagy tetszőleges ízű likőrt, így bolondítva meg a finom habos forrócsokinkat.

4.    A tűzveszélyes – forró karamella

Sokan a füsttől félnek, ami keletkezhet a tökéletes karamellizálás utáni két másodpercben, pedig a próbálkozás megéri: egy meleg karamella alkohollal vagy nélküle az egyik legösszehozóbb téli finomság.

Elkészítése: egy lábosba cukrot öntünk és alágyújtunk. Nem kevergetjük, nem nyúlunk hozzá. A cukor egyszer csak olvadni, majd pirulni kezd, ez a karamellizálódás. Ha a cukor egy része fehér is még, de a java már barna, felöntjük egy kis vízzel. Ne hajoljunk fölé, mert akkor elbúcsúzhatunk a szaruhártyánktól: nagy és forró gőz keletkezik. Viszont innentől egy kisgyerek is el tudja készíteni: csak kevergetni kell, míg felolvad a cukor, ha elfővőben van a víz, akkor pedig jöhet a tej, amennyit csak akarunk. Eztán a csokihoz hasonlóan jöhet bele némi rövidital, de nélküle is teljesen megállja a helyét.