“A rezonálás a lényeg”

2013. május 6-án mókusos énekes találkozó volt, a nagyhírű III. kerületi Tímár utcai, majd Mókus utcai, most Andor Ilona Általános Iskolában. Egykori tanárunk, Fodor László, és jelenlegi Karvezetőnk, Tamási Kinga zenei világa kapcsolódott össze, és még valami…

Mókusok: Énekszó – próba nélkül

„Én nem is tudtam, hogy tudom ezeket a műveket. Most jöttem rá, annyi fellépésünk volt, annyiszor hallottam őket, hogy minden előjött.” – mondta volt igazgatónőnk. Harminc év után, úgy látszik a zenei nevelés is, mint a biciklizés, vagy a korcsolyázás felejthetetlen nyomokat hagy.

Mert mi, valódi és tiszteletbeli Mókusosok, azt kaptunk. Maradandót, és aki mindezt továbbviszi: azt is kaptunk. Ötven ember, 14-75 évig, egybe és jól hangzóan énekelt együtt, egyszerre kezdetként és folytatásként.

A csitári hegyek „alatt” voltunk, VIII. Henrik bordalát énekeltük, forrt a világ velünk, nekünk zengett a dal, és nem kérdezte senki, mi fáj nekünk. Csak felvillantása, élvezete a repertoárnak.

Keresztmetszetben, sőt, nem is keresztmetszetben, egyszerűen EGY VILLANTÁS volt, amire azonnal, mint óvatlan kishal a csalira, rácuppantunk. Kinga, karvezetőnk élesztette újra torkunkban a zenét. És hogy történt, ki tudja: a végére a szívünkben is újraéledt valami.

Dániában több százéves hagyománya van a közösségek zenei életének. Kis és nagy csoportoknak természetes léte az éneklés. És nekünk, Mókusosoknak is az…

Hogy lehet az, hogy ott és akkor mi is átéltük, hogy eltűnik minden, minden „különbség” és valami nagyobbhoz tudunk kapcsolódni, és a nagyobban egymáshoz is?

„Mi rezonál bennünk a harmóniába foglalt zörejre?”

Nem tudom.
De nem is fontos.
A rezonálás a lényeg.

Köszönöm, köszönöm, köszönöm.

Köszönöm az iskola jelenlegi Igazgatónőjének támogatását.