Aki öt napig vajúdott a kisfiával!

Mosolygós, röpködős, elhivatott. Gyógyszerész, egyetemi tanár, egyesületvezető, szakértő. És anya. Bár évekig próbálkozott azzal, hogy gyermeke szülessen, amikor megadatott mégis úgy döntött, hogy folytatni szeretné a munkáját. Ha nem így történt volna, nem ismeri meg a családi napközi intézményét. Dr. Nagy Ágnes, a Csodacsalád Egyesület elnökeként azt szeretné elérni, hogy a ma működő bölcsődei és óvodai rendszer mellett a Nyugaton évtizedek óta működő, Kopp Mária által is támogatott modell, a családias napközik is teret nyerjenek hazánkban. Bár az ellenszél nagy, de ő nem adja fel.

– Décse… Különleges neve van a kisfiadnak.
– Ősi magyar név. A férjem Erdélyből származik, Prohászka Ottokár családjának ottani ágából. Én Kiskunhalason születtem, és Kisszálláson találkoztam vele, ahol gyermekorvos.

(…)

– Első hallásra ellentmondásosnak tűnik, hogy nagyon vágytál gyermekre, de amikor megtörtént a csoda, nem a babázást választottad…
– Pedig sok nehézséget vállaltam Décséért. Három évi kísérletezgetést cukorbetegként, öt napos vajúdást és sok próbálkozást azért, hogy szoptatni tudjak. Mivel úgy gondoltam, hogy a császármetszés a „hisztis” és gyenge nőknek való, ragaszkodtam ahhoz, hogy természetesen úton szüljek. Hétfőtől péntekig vajúdtam, mire az orvos azt mondta, hogy nem várhatunk tovább. Utóbb kiderült: olyan rövid volt a köldökzsinór, hogy ha Décse bekerült volna a szülőcsatornába, a placenta leszakad, én elvérzek, ő pedig bent ragad. De a Jóisten velünk volt. Sajnos, a szoptatás sem volt gátló tényező abban, hogy újra dolgozni kezdjek, mert nem volt tejem. Elképzelheted, hogy a férjem gyermekorvosként, én pedig gyógyszerészként mi minden praktikát kipróbáltunk annak érdekében, hogy legyen. Még azzal is kísérleteztem, hogy vékony tűvel kapirgáljak ki bármilyen kis mennyiségű tejet magamból. De hiába. Édesanyám sem tudott engem szoptatni, vagyis genetikai ok állhatott a háttérben.

Ami a döntésemet illeti, amögött komoly önismeret állt. Tudtam magamról, hogy hiába imádom a gyerekeket, ha nem köt le a kicsikkel való foglalkozás. Amikor azon kaptam magam, hogy egy nap már másodszorra mosok fel, és kényszeresen pakolgatok, akkor éreztem úgy, hogy tovább kell lépnem. Most, hogy már hat és fél éves Décse, nagyon élvezem a közös társasjátékozást, a sakkozást, és a rengeteg beszélgetést.