Akiknek minden nap egy időutazás

Nem használnak villanyt, a pajtába járnak telefonálni, és nincs autójuk sem. Az amisok úgy élnek, mintha egy véget nem érő történelmi film forgatásán lennének, de a furcsának tűnő életmódjuk ellenére is megtalálták a helyüket az amerikai társadalomban. Washingtoni tudósítónk ismerkedése a szigorú szabályok szerint élő közösséggel.

Lois, az idegenvezető lekapcsolta a villanyt, és szinte teljesen sötét lett a szobában. “Ez történne, ha egy valódi amis házban lennénk” – magyarázta, majd a villany visszakapcsolása után megmutogatta azokat a gázzal működő égőket, amelyeket egy hagyományos amis otthonban is megtalálni. Egy olyan épületben voltunk, ami egyfajta kiállítóteremként működik az amis közösség életmódjának bemutatására. Ők azok az emberek, akik úgy néznek ki, mintha egy 300-400 évvel ezelőtti festményről léptek volna le: lovas kocsival járnak, nem használnak áramot, és öltözködésük is a modern civilizáció előtti időket idézi.

Az amisok ismerősek lehetnek a nem éppen bonyolult történetszövéséről ismert és amúgy a magyar filmcímfordítási ágazat páratlan kreativitásáról tanúbizonyságot adó Tökös tekés című amerikai filmből (továbbá a nyolcvanas években készült A kis szemtanú című filmből is), de nemrég a nemzetközi hírekbe is bekerültek azzal, hogy a közösség néhány elvetemült tagja erőszakos szakállnyírással terrorizálta társait. Ez az erőszakos konfliktus Ohio államban történt, de sok amis él a szomszédos, általam felkeresett Pennsylvania államban is. A Washingtonból mindössze néhány órányi buszozással megközelíthető Lancaster megyében mintegy 30 ezren vannak, és ezzel ők az Egyesült Államok legnagyobb és legrégebbi amis közössége a térség turisztikai lehetőségeit reklámozó egyik honlap szerint.