Álljatok gyermekeitek mellett! – Apák napi köszöntő Ferenc pápával
A Katolikus Egyházban hagyományosan Szent József ünnepén állítjuk a középpontba az apákat. Az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk Ferenc pápa 2014. március 19-én elmondott katekézisét az apaságról. Imádkozzunk az apákért, és kérjük Szent József közbenjárására Isten gazdag áldását életükre!
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ma, március 19-én Szent Józsefnek, Mária jegyesének és az egyetemes Egyház védőszentjének főünnepét üljük. A mostani katekézist tehát neki szenteljük, hiszen megérdemli megbecsülésünket és tiszteletünket, amiért és ahogyan őrizte a Szent Szüzet és Fiát, Jézust. József jellegzetessége az, hogy őrző. Ez az ő nagy küldetése: őrzőnek lenni.
Ma egy különleges nézőpontból, a nevelés nézőpontjából szeretném szemügyre venni az őrzés témáját. Úgy tekintünk Józsefre, mint a nevelő példaképére, aki óvja és kíséri Jézust – ahogy az evangélium mondja: – „bölcsességben, korban és kegyelemben” való növekedésének útján. József nem volt Jézus apja: Jézus apja Isten volt, de József édesapaként viselkedett Jézussal, az apa szerepét töltötte be mellette, hogy felnevelje. Miben érte el Jézus növekedését? Bölcsességben, korban és kegyelemben.
Kezdjük az életkornál, ez a legtermészetesebb dimenziót, a fizikai és lelki növekedést jelenti. József – Máriával együtt – mindenekelőtt ebből a szempontból viselte gondját Jézusnak, vagyis felnőtt emberré nevelték, törődtek azzal, hogy ne szenvedjen hiányt semmiben, ami egészséges fejlődéséhez szükséges. Ne feledjük, hogy a gyermek gondos őrzéséhez hozzátartozott az Egyiptomba való menekülés is, a menekültek kemény sorsának megtapasztalása: József tehát – Máriával és Jézussal együtt – menekült volt, Heródes fenyegetésének elkerülése érdekében kellett menekülnie. Azután pedig, hogy visszaértek hazájukba és letelepedtek Názáretben, Jézus életének egy hosszú szakasza, a családjában töltött időszak következett. Ezen évek során József megtanította Jézusnak saját mesterségét is, és Jézus megtanult ácsként dolgozni, együtt apjával, Józseffel. József így nevelte fel Jézust.
Nézzük a nevelés második dimenzióját, ez pedig a bölcsesség. József Jézus számára ennek a bölcsességnek példaképe és tanítómestere volt. Ez a bölcsesség Isten szavából táplálkozik. Képzeljük el Józsefet, amint tanította a kis Jézust, hogy hallgassa a Szentírást, különösen akkor, amikor szombatonként elkísérte őt a názáreti zsinagógába. József azért kísérte el Jézust a zsinagógába, hogy hallgassa Isten szavát.
Végül nézzük a kegyelem dimenzióját. Szent Lukács, amikor Jézusra utal, mindig hangsúlyozza: „Isten kegyelme volt rajta” (Lk 2,40). Természetesen itt, az életkorhoz és a bölcsességhez viszonyítva korlátozottabb Szent József szerepe. Súlyos tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy az apa és az anya semmit sem tehetnek, hogy gyermekeik növekedjenek Isten kegyelmében. Növekedni korban, bölcsességben és kegyelemben: ez az a munka, amelyet elvégzett József Jézussal. Segítette, növekedésében mellette állt, hogy e három dimenzió mindegyikében növekedjen.
Kedves testvéreim, Szent József küldetése minden bizonnyal egyedül álló és megismételhetetlen, mivel maga Jézus teljesen egyedülálló. Szent József azonban abban, hogy őrizte Jézust, és segítette növekedését korban, bölcsességben és kegyelemben, minden nevelő, de különösképpen minden apa számára példakép. Szent József megmutatja nekünk, mit jelent nevelőnek, mit jelent apának lenni. Az ő oltalmába ajánlok tehát minden szülőt, a papokat – akik szintén apák –, továbbá mindazokat, akik az Egyházban és a társadalomban nevelői feladatot látnak el.
Ma, apák napján, különösen is szeretnék köszönteni minden szülőt, minden apát: szívből köszöntelek benneteket! Nézzük csak: vannak-e esetleg a téren apukák? Jelentkezzetek! Az apukák! Mennyi apuka van itt! Isten éltessen benneteket ünnepeteken! Kérem számotokra a kegyelmet, hogy mindig gyermekeitek mellett álljatok, hagyjátok, hogy növekedjenek, de álljatok közel, nagyon közel hozzájuk. Szükségük van rátok, szükségük van jelenlétetekre, közelségetekre, szeretetetekre.
Legyetek számukra olyanok, mint Szent József: őrizzétek őket korban, bölcsességben és kegyelemben való növekedésükben! Óvjátok őket fejlődésük útján, nevelőként haladjatok velük együtt! Ha közel vagytok hozzájuk, akkor valódi nevelők lesztek. Köszönet mindazért, amit gyermekeitekért tesztek! Köszönöm. Isten éltessen benneteket, és szép apák napját kívánok minden apának, aki itt van. Szent József áldjon meg és kísérjen titeket! Vannak közöttünk olyanok is, akik már elveszítették édesapjukat, az Úr magához hívta. A téren lévők közül sokaknak már nincs apja. Imádkozzunk a világon élő minden édesapáért, az élőkért és a megholtakért, és imádkozzunk saját apánkért!
Most együtt, mindnyájan emlékezzünk apánkra, akár él, akár már meghalt, és kérjük mindnyájunk nagy Apját, a mennyei Atyát! Mondjuk el a Miatyánkot az apákért: Mi Atyánk…
Isten éltesse az apukákat!
