Amikor a gyerek dönti el, mit akar tanulni

Beszélgetőkörrel kezdenek, plénummal zárják a napot, és arról tanulnak, amiről éppen szeretnének. Dunaújvárosban a Freinet tagozatos Arany János Általános iskolában jártunk, ahol két pedagógussal arra a következtetésre jutottunk, hogy talán nem is lenne témája ennek az írásnak, ha Freinet a verduni vérszivattyúban nem kap tüdőlövést.

Nem volt könnyű erre az intézményre rátalálni, mert nagyon kevés Freinet iskola van az országban, a módszert pedig inkább óvodákban alkalmazzák, miért?

Gulácsi Anita: Mert azt a fajta szabadságot, amit a módszer felkínál, inkább óvodapedagógusok tudják igazán megvalósítani. Az iskolában sok fajta kötöttséghez kell alkalmazkodnunk: az oktatási rendszerhez, a kultúránkhoz, az iskola életéhez, a hagyományos csengetési rendhez. Mi is inkább csak Freinet jellegű iskola vagyunk, ezért bár sok mindent átveszünk Freinet-től, mindent nem tudunk úgy megvalósítani, ahogy a század elején ő megálmodta.

Csak nálunk nehézkes a megvalósítása, vagy külföldön is szándékosan csak alsótagozatosokra dolgozták ki a módszert?

G. A.: Egy belgiumi testvériskolánkban, ahol kultúrája és története van a módszernek, hatodik osztályig tanulnak Freinet módszer szellemében a gyerekek, de már a középiskolai oktatásba is próbálják bevezetni. Nálunk a módszer csak alsó tagozaton működik, mert a gyerek mindennap csak két tanárral találkozik, akik egy személyben minden tantárgyat tanítanak. Mivel ötödiktől a különböző órákat már szaktanárok tartják, nagyon komoly team-munka kellene ahhoz, hogy egy témát körbejárva minden tantárgyat az alapján tanulhatóvá tegyenek.

Fási Erika: A matek óra nyilván nálunk sem ad akkor a lehetőséget, mint  a magyar. Ott félre kell tenni a projekttervet, ezért ezeket a tárgyakat rendszeres gyakorlással lehet csak tanítani.

Miben más egy Freinet osztály, mint egy hagyományos?

G. A.: A tanulásra való ösztönzés és a gyerek szabadsága is nagyon fontos, de az igazi pluszt az élményeken keresztüli tanulás adja. Nálunk pl. nemcsak a pedagógus, de a gyerek is hozza az órákra a témát. Mindig van valami élmény, ami köré építjük a tanulnivalót. Aztán pedig ezekből lesznek a projekttémák. Pedig a projekt-tanítás nem Freinet módszer, de itt nagyon jól jön.

Nálunk most lovas-téma napok vannak, mert egy kislány élménybeszámolót tartott, milyen volt Őrbottyánban lovagolni. Ilyenkor aztán a pedagógus feladata, hogy úgy irányítsa a beszélgetést, hogy minél több ismeretre kiterjedjen a téma. És mivel a gyerekek ilyenkor úgy érzik, hogy valójában ők adták a témát, nagyon lelkesek. A lovakra építjük a környezetoktatást, nyelvtanból lovas mondatokat elemzünk, megnézzük milyen, és hogyan készül egy patkó, és mivel második év végére már szövegalkotással is foglalkozunk, ezért lovas mesét állítunk össze.

F. E.: Freinet sérüléséből adódóan nem tudott kiállni a katedrára és beszélni, előadni, mint egy tanító. Ezért kitolta a teremből a tanári asztalt, és azt mondta, üljünk körbe, hogy mindenki hallhasson, mert csak halkan tudok beszélni. Talán nem is lenne ma Freinet-szellemiség, ha ő akkor tud beszélni.

Freinet ráadásul szegény iskolában tanított. Csak úgy tudta az ismereteket átadni, ha elvitte a gyerekeket lehetőség szerint mindenhova, ahol tanulni lehetett az életről. Lovardába mentek, patkoló kovácshoz, de a falusi élet minden szereplőjéhez ellátogattak. Minden lehetőséget próbált kihasználni. Aztán később kisebb műhelyeket alakított ki a tanulóknak a terem különböző szegletében, ahol fúrtak-faragtak, rajzoltak, kézműveskedtek. Volt nyomtatás részlegük is, mivel tankönyveik nem voltak, ezért maguk készítették könyveiket.