Amikor hülyének néznek a Tescóban

Néhány hete vettem két nadrágot a Tescóban – ahol vettem már jó farmert –, a blokkot meg jól eltettem, annyira, hogy azóta sem találom. Nem lenne ezzel baj, ha az új gatya jó lett volna, de hát nem volt. Mentem reklamálni, na, vajon mi történt?

Az egyik nadrágot felvettem, hordás közben pedig kiderült: abból az elsőre felismerhetetlen, fekete farmeranyagból készült, amely néhány óra viselés után másfélszeresére tágul, itt-ott formátlanra nyúlik. Ezt kimostam, a másikat érintetlenül hagytam (címkék, cetlik, miegyebek rajta maradtak), majd elmentem a hozzám legközelebb eső áruházba, hogy például utalványra váltsam. Kilencezer forint, nem ajándékozok el ruhát ennyiért, csak önszántamból.

A vevőszolgálatos hölgy válasza rövid volt: blokk nélkül semmit sem vált vissza. Közöltem vele, hogy egy már láthatóan felvett nadrág esetében ez tök érthető, de egy gyári állapotú, minden címkével rendelkező nadrág esetében azért lehetne megértőbb. Nem volt, közölte, hogy „voltak már ügyeskedések” ilyesmivel, úgyhogy “központi utasítást kaptak”. Leléptem, azon morfondírozva, hogy ha olyan ügyes lennék, hogy varrok magamnak egy F&F-márkajelzéssel ellátott nadrágot, vajon miért nem a saját méretemben, tartós anyagból tenném, ha már.