Az a jó öreg iskolaköpeny!

Régen intő járt érte, ha nincs, ma múzeumba illő darabnak tartjuk az iskolaköpenyt, amelyet Magyarországon a nyolcvanas évek végén hordtuk utoljára. A rendszerváltás után szépen lassan elbúcsúztunk a kötelező egyenruhától, amely egyes országokban mai napig sikk, a tradíció része.

Valahogy így nézhettünk ki a hetvenes évek végi, nyolcvanas évek eleji tablóképeken, ahol még javában kötelező volt az iskolaköpeny. Az uniformis eredeti funkciója ugyan – védi a ruhát és nem engedi láttatni a társadalmi különbségeket – addigra szépen kiveszett Magyarországon, ahol különböző fazonú és szabású, méretű és árú darabokból válogathattak a divatozni kívánó fiatalok. Végül a rendszerváltás elsöpörte az iskolaköpeny intézményét, arról pedig vitatkozhatunk, hogy mindez hogyan történhetett s hogy a javunkra szolgált-e. Annyi bizonyos, hogy számtalan országban ma is dívik az egyenruha, sok helyütt büszkén viselik a fiatalok ezeket a ruhadarabokat.

„…A tanuló az iskola épületében csak tiszta ruhában, cipőben, iskolaköpenyben, fésülten léphet be (strandpapucsban és tornacipőben nem); az öltözködés a mindenkori időjárásnak megfelelő legyen…”

Fenti részlet egy középiskola 1984–85-re érvényes házirendjéből származik, amikor még mindenkinek kötelező volt az iskolai uniformis viselése. A köpeny funkciója egyébként a pszichológiai szakirodalmak szerint kettős volt: egyrészt arra szolgált, hogy kiegyensúlyozza a különböző társadalmi rétegek gyermekeinek eltérő szociális kompetenciájából fakadó különbségeket. Másrészt a rejtett tanterv részeként elősegítette a gyermekek számára az iskolai hierarchikus rendszerbe való szocializációt (tanuló szerep, közösségi lét az egyénivel szemben, tanári tekintély).

A “tanuló legyen tanuló” azaz a köpeny mellett kardoskodók szerint a diák könnyebben találja meg az iskolához kapcsolódó identitását ebben a helyzetben. Ugyanakkor a tanulmányok arra is rámutatnak, hogy a fiatalok még ezt az uniformizáló eszközt is fel tudták használni egyéniségük kifejezésére (hímzett virág vagy Rolling Stones nyelv a köpeny sarkán).

Egy másik gyakran emlegetett indok a praktikusság volt, egyes tanárok hangoztatták, hogy a köpeny nem szimbólum, hanem praktikus viselet. Az iskola a gyerekek “munkahelye”, az uniformis pedig munkaruha, amely kíméli a saját ruhát. A tanárok gyakran emlegetett indoka volt, hogy a köpeny a közösséghez tartozás szimbóluma is.

Előfordultak a szexuális felhívó jelleg eltakarására utaló vélekedések: „A köpeny másodlagos hatása, hogy a lányok ne úgy járjanak, mint egy páva. A többi gyerekben ez esetleg gátlást jelent”. Megint más vélemények szerint a köpeny az iskolán kívüli valóság és az iskolai realitás elválasztója és közvetítője is lehet: van, olyan diák, akinek könnyebbség volt, hogy kövérségét leplezheti a ruha alatt.

Talán a viselethez tartozó eltérő vélemények, jelentésrétegek és negatív berögzülések is hozzájárulhattak ahhoz, hogy a rendszerváltáskor eltörölték az iskolaköpeny kötelező viselését. Ám a történetnek itt még nincsen teljesen vége, az új évezredben ugyanis már több iskola jelezte: szívesen visszaállítaná a rendszert elsősorban azért, hogy a formaruha csökkentse a jól látható szociális különbségeket.

De hogyan is van ez más országokban?

Kína mellett talán a japán társadalomban leginkább meghatározó az iskolai egyenruha viselése. A formaruhákat néhány óvodában is kötelezővé tették, de az uniformis az iskolában szinte kihagyhatatlan. Talán az sem véletlen, hogy a manapság olyan divatos egyenruha kultusz is Japánból indult világhódító útjára. Itt ugyan már nem az uniformizálás eszköze a szexi miniszoknyákkal és izgalmas kiegészítőkkel tarkított trend.

Ahol a tanulás kiváltság…

Ahol a tanulás különleges kiváltság, ott az iskolai egyenruha sem ciki, hanem megbecsült tulajdonnak számít. Afrikában ráadásul a diákok az ottani ízlésnek megfelelő színes-tarka darabokat hordanak, ami már közel sem uniformizálásról, inkább a büszkeségről, tudásról, műveltségről szól.

Státusszimbólum is lehet

Hol máshol lenne a legelfogadottabb az iskolai egyenruha, mint az angolszász iskolarendszer keretein belül? A szigetországban évszázados hagyománya van a tanulóuniformisnak: az egyes tanintézményre jellemző formaruhák fontos szerepet játszottak az iskolák életében és történelmében: összetartozást, egyben státusszimbólumot is jelent egy jó iskola uniformisa.

Nem véletlen, hogy a nagy hírű angol iskolák a mai napig szinte egytől-egyig ragaszkodnak tradicionális egyenruhájukhoz! A britek egyenruhás szigorúságának eredménye, hogy volt  gyarmataikon is élénk köpeny-kultusz virágzik: az iskolások Afrikától Ázsián át Amerikáig hordják az uniformisokat.

Kezd visszatérni?

Az iskolai egyenruha viselését nemrég újra bevezették Lengyelországban, de Romániában is egyre több intézményben térnek vissza az uniformishoz. A formaruhák viselése Oroszországban is gyakori, és ennek elrendelése világszerte az iskolák hatáskörébe tartozik. Bár mi egyenruhamentes övezetnek tartjuk magunkat, valójában ez nincsen így: Magyarországon is hordanak a kisdiákok uniformist, csak a hétköznapok helyett a legtöbb helyen ünnepekkor kell felvenni a kötelező kendőt/mellényt/zakót/blézert.