Az anyanyelv változásai az apák vándorlásához köthetők

Az elődök nyelvhasználatába sokkal inkább a bevándorló férfiak, mint a nők vitték a változásokat - állapította meg a Cambridge-i Egyetem két kutatója.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2011. szeptember 24. szabo.daniel

 

Az elődök nyelvhasználatába sokkal inkább a bevándorló férfiak, mint a nők vitték a változásokat – állapította meg a Cambridge-i Egyetem két kutatója.


 

Peter Forster és Colin Renfrew tanulmánya a Science tudományos magazinban jelent meg. A kutatók két genetikai marker előfordulását vizsgálták a világ számos közösségében élő több ezer ember génállományában. Az egyik marker a férfiak Y-kromoszómájához köthető, míg a másik az anyai ágon öröklődő mitokondriális DNS-ben található, így segítségükkel nyomon követhető a nyelv nemekre jellemző továbbadása.
A tanulmányban a skandináviai vikingektől – akik elrabolt brit nőket hurcoltak magukkal Izlandra – az afrikai, indiai és polinéz törzsekig hasonló mintázatot találtak, amely azt mutatta, hogy idegen férfiak érkezése egy adott földrajzi területre jelentős befolyással van az ott beszélt nyelvre.
 
Renfrew ezt azzal magyarázta, hogy a gyarmatosításoknál a férfiak voltak többségben az érkezők között, akik azután a helyi közösségekből választottak asszonyt maguknak. “Amikor a szülők különböző nyelvi háttérrel rendelkeznek, sokszor az apa nyelve válhat meghatározóvá a családi csoporton belül” – tette hozzá a ScienceDaily című tudományos ismeretterjesztő portálnak nyilatkozva (www.sciencedaily.com). A férfiaknak ráadásul több nőtől is születtek utódaik, Dzsingisz kánról például úgy vélik, hogy több száz gyereke volt különböző anyáktól. Egy elemzés szerint a mongol hadvezér Y kromoszómához kötődő markereit ma a világ férfi lakosságának 0,5 százaléka hordozza.
 
A legjellemzőbb példa a nyelv nemhez köthető változására a polinéz és a melanéz nyelv elterjedtsége az új-guineai partokon. Polinézia lakosai egykor a melanéz őslakosok rovására terjeszkedtek ezen a területen. Egy nemrégiben készült genetikai vizsgálat szerint miközben a területen a polinéz mitokondriális DNS előfordulása – amely az anyához köthető – mindenütt 40-50 százalék körül van, addig az Y-kromoszóma markerének előfordulása egybeesik a polinéz nyelvet beszélő csoportokéval.
 
Forster szerint a prehisztorikus időkben a bevándorló férfiak sokszor katonai erővel érkeztek, vagy magasabb társadalmi státust feltételeztek róluk a helyiek, például a földművelés vagy a fémművesség ismerete miatt. Részben ezzel is magyarázható, hogy az őslakos nők készségesebben vették át a bevándorló férfiak nyelvét, és tették az utódaik “anyanyelvévé”.