Az anyós négy főbűne

Miért van az, hogy az embereknek sokkal gyakrabban van bajuk az anyósukkal, mint az apósukkal?

Az anyós valahogy mindig sokkal problémásabb, nyilván nem véletlenül nincsenek apósviccek, miközben már a nyolcévesek is tudják, hogy “mikor jó az anyós? ha porhanyós”. Hogy ennek mi lehet az oka? Az igazán érzékeny helyzetekben az anyós jelenik meg, és nem az após? Az érzékeny témák a nők kezelésében vannak? Vagy egyszerűen csak rosszabb fejek vagyunk mi, nők? Rosszabb anyósok a fiús anyák, mint a lányos anyák?

Szubjektív közvéleménykutatásomból az derült ki, a csajoknak gyakrabban van gondjuk az anyósukkal, de ezzel még nem jutunk messzire. Mert lehet, hogy ez azért van, mert a fiús anyák rivalizálnak, de lehet, hogy azért, mert a nők tényleg rosszabb fejek. Esetleg azért, mert a családi viszonylatok kezelése a nők dolga. Az anyóskonfliktusok meglepően sokszor megoldhatók, praktikus azonban férjünkkel/feleségünkkel, pasinkkal/csajunkkal hármasban nekiállni, hogy később mindenki számára világos legyen, mi hangzott el, és ne lehessen össze-vissza vetíteni.

Ha az anyósprobléma okait meg nem is fejtjük, nézzük, miért utáljuk az anyósokat.

Az anyós négy fő bűne:

1. Aláz

Az anyós, aki folyamatosan azt érezteti, hogy nem vagy elég jó az ő drága kicsi fia/lánya mellé, és élete legszebb napja lesz, amikor végre távozol az életéből. Aki beszól, mert nem vagy elég művelt, tájékozott, magasan képzett, nem keresel eleget, nem nézel ki elég jól, és folyton olyanokat mond, hogy bezzeg a Józsiék idén is világkörüli útra mentek, dehát te ezt úgysem tudod előteremteni.