Az első szülinapi torta

A babaetetés dilemmái az első születésnapi torta elkészítésének környékén érik el a csúcspontot. A hozzátáplálási táblázatok, a gyerekorvosok, védőnők és babaügyi megmondó-weboldalak ugyanis az egyetértés teljes hiányában a legnagyobb jószándékkal hagynak kétségek közt vívódni. A tudatlan, tehetetlen és parázó anya nyűglődésének áldozata a mai csecsemő, aki így első születésnapján gyakran csupán tortának látszó tárgyat kaphat, formába öntött bébipapit, gyertyával a tetején.

A torta fogalma talán nem olyan nehezen definiálható, mint a Váncsai salátáé, de azért jobb tisztázni. “Krémmel rétegesen töltött, szeletekben fogyasztott finom sütemény” az Értelmező Kéziszótár szerint, és noha ma már bármi lehet torta, ami kerek formában sül, néhány dologban megegyezhetünk. A torta több rétegből, szilárdabb és lágyabb komponensekből áll össze, tehát mindenképpen bonyolultabb egy muffinnál. Sütemény, ezért alapanyagai között gyakran szerepel a tojás, valamilyen tejtermék, a vaj, a cukor és a liszt: azok az élelmiszerek, melyeknek a csecsemő étrendjébe történő bevezetése a legvitatottabb. Míg mi első szülinapunkon még a klasszikus csokoládékrémmel, baracklekvárral és dióval rétegzett piskótatortán fújtuk el a gyertyát, ma sokan feljelentenének a gyámhivatalnál, ha megtudnák, hogy ilyet adunk a gyerekünknek.

Az alapelv a következő: minden olyan élelmiszert, amely allergiát válthat ki, későn és fokozatosan vezetünk be a baba életébe, így reménykedve egy azonnali vagy felnőttkori krónikus betegség kialakulásának megelőzésében. A probléma csupán az: arra rájöttek, hogy a bevezetés időpontját pl. a tehéntej esetében ki kell tolni, azt azonban még nem tudják pontosan, mikor jut el az emberi szervezet arra a pontra, mikor alkalmassá válik ezek megemésztésére. Ezért javasolja az egyik táblázat ezt, a másik pedig annak ellentétét.