Bőgsz anyák napján? Nyugi, mi is!
Melyik szülőnek ne repesne a szíve, amikor a gyerek virágcsokorral, vagy valami apró, saját készítésű ajándékkal a kezében csilingelő hangon énekel és verset szaval arról, hogy mennyire szereti az anyukáját! Tipikusan az a helyzet, amikor szem nem marad szárazon. Igaz, az élvezetbe gyakran belezavar az a másik száz ember, aki szintén végighallgatja az őszinte vallomást az iskolai ünnepségeken.
Hamarosan itt az anyák napja, amire megfigyelésem szerint már lázasan készülődnek a gyerekek, pedagógusok. Ezt onnan tudom, hogy az elsős gyerekemnek a házi feladatok között fel volt tüntetve, hogy gyakoroljuk otthon az anyák napi műsorra kiosztott verset. Amin persze hangosan felvihogtam, elképzeltem, ahogy magam elé állítom a kisfiam, és szigorúan kikérdezem őt a költeményből, közben nézem papíron az eredetit, és időnként kijavítom, ha nem szöveghűen szaval.
Persze csak vicceltem. Az viszont komoly, hogy ezt a verset, és az egész műsort száz másik, kvázi idegen előtt fogják előadni a gyerekek, ilyen körülmények között kell majd neki őszintén elismernie az érdemeimet, nekem meg meghatódnom.
Oké, nekem menni fog, de azért időnként kimondottan hiányolni szoktam ezekből az intézményes ünnepségekből az intimitást, amiről az anyák napjának mégiscsak szólnia kellene.
Elmondom, hogy szokott menni az iskolai-óvodai anyák napi műsor. A gyerekek énekszóval bevonulnak a terembe, ahol már hosszú, tömött sorokban ülnek az anyák és nagymamák, és meresztgetik a nyakukat, hogy lássanak a sok videózó szülőtől, aki így adja át magát az érzésnek: a telefon kijelzőjén át. Én nagyjából már a bevonuláskor elkezdek bőgni, bár az évek során megkeményedtem, és mostanában már kibírom addig, amíg a saját gyerekem következik. (Primilla vagyok, és széplélek, ez van.)
Hülye dolgok, amiken bőgni szoktunk, amióta gyerekünk van – Andi
- Bármilyen iskolai (régebben ovis) műsor vagy esemény, akkor is, ha nem szerepel benne a gyerekem, tehát például másik osztály ballagása. Ha szerepel, tripla.
- Koraszülött vagy gyerekmentő az utcán, ha szirénázik. Vagy: erre való gondolás. (nincs személyes élmény mögötte)
- Himnusz, szózat nagyjából bármilyen kontextusban, tehát focimeccsen is. Tavaszi szél vizet áraszt, szépen énekelve. Karácsonyi dalok, gyerekektől, élőben. Örömóda.
- Mindig, amikor szavazni megyek, aláírásgyűjtő-ív aláírása népszavazási kezdeményezésen, tömegtüntetés közös megmozdulásai
- Bármilyen rajzfilm, amiben meghal a jó
A gyerekek sorba állnak, és szépen, kötelességtudóan felmondják a nekik kiosztott versrészt, többnyire a semmibe meredve, vagy a tanítónőre szegezett tekintettel. Stimmel? Akkor jó. Az anyukák, nagymamák pedig próbálják felvenni a gyerekkel a szemkontaktust, általában sikertelenül. Amikor vége az előadásnak, a gyerekek odamennek a szülőkhöz, nagyszülőkhöz, és végre megkönnyebbülten az ölükbe bújnak, huh, vége, mehetünk haza.
Primilla is bőg
- Ha sírni látok egy gyereket, mert jajistenem, milyen védtelen
- Ha segítek egy gyereknek, mert jajistenem, milyen pici és védtelen, hogy kell rájuk vigyázni!
- Ha gyerekek énekelnek, vagy bármilyen műsort adnak, mert jajistenem, milyen picik, és mégis milyen ügyesek
- Természetesen bármilyen más koncerten is bőgök, mert jaj, a lelkem
- Ha bármilyen filmben bántanak valakit, és senki sincs, aki megvigasztalja
- Bárki halálhíre miatt. Akkor is, ha nem ismertem, mert akkor meg az özvegyével, családjával érzek együtt
- Ha egy gyereknek nincs anyukája. Akkor is, ha nagyszemű rajzfilmhősről van szó, aki mondjuk pók
- Természetesen minden emelkedett és hazafias eseménynél (helló Andi!), Himnusz, népszavazás, nemzeti ünnep. Ja, és családi ünnepek is.
- De a legrosszabb az, hogy éneklés közben is néha elbőgöm magam, ami azért különösen gáz, mert az egyik hobbim a kóruséneklés. Kemény percek ezek az életemben.
- És természetesen bőven elég, ha rágondolok ezekre, szóval most is kicsit
Szerencsére a legtöbbször sikerül elütni tréfával, úgyhogy annyira azért mégsem vagyok égő talán. Ezeket hívjuk egyezményesen dédike könnyeknek, ti: “jajistenem, aranyoskáim, ezt is megérhettem”, és akkor nevetünk.
