Carmen, már nem? – Ki is diszkriminál kit?
Olvasom a hírt, miszerint a firenzei operaházban „a nők meggyilkolása elleni tiltakozásul” átírták a Carmen végét: immár nem Don Josè szúrja le a címszereplőt, hanem a cigánylány lövi le a féltékeny szerelmest. Sokféle interpretációt, rendezői túlkapást elbírnak a mai színpadok deszkái, de a Bizet-opera átszabásának indoklása mégiscsak döbbenetes.
Az operaház vezetése szerint azért kellett átírni a mű végét, mert „kényelmetlenül éreznék magukat, ha a zárójelenetben a nézők egy nő meggyilkolásának tapsolnának”.
Kezdjük onnan, hogy megsúgjuk, eddig sem Carmen vesztének örült a néző, hanem annak a katarzisnak, amelyet egy saját végzetébe rohanó öntörvényű, szenvedélyes és bizony nagyon is önző ember történetének szomorú kifutása jelent. Itt történetesen egy forróvérű cigánylány tragikuma áll a mű középpontjában. Micsoda ostobaság és álszentség valamiféle nőket diszkrimináló, a női jogokat sértő összeesküvést sejtetni a remekmű dramaturgiája mögött.
Arról nem beszélve, hogy az új befejezésnél pedig mi is van akkor?! Mindenki „önfeledten tapsolhat” a szerencsétlen Don Jose halálának, csak mert ő férfi? Ki is diszkriminál kit?
És már csak halkan teszem fel a kérdést, hogy mi van azzal a jogi oltalommal, ami a művek lényegének megváltoztatását nem engedhetné meg?
