Down-kóros? Ne add fel!

“Végre megjöttem! 3200 grammal, szép fekete hajjal és csillogó szemekkel érkeztem ma délután 16 óra 45 perckor mindenféle komplikáció nélkül. Anya és apa szerint gyönyörű vagyok, meg erős, és ha nagy leszek, én leszek a legerősebb és legügyesebb ember a világon, úgyhogy senki ne merjen engem sajnálni azért, mert Down-kórral születtem.”

Nagy para a Down-szűrés. Meg egyáltalán bármi, ami arra utalhat, a pocakban lakó baba beteg. Minél több az előzetes kockázati tényező (amilyennek Magyarországon az életkor is számít), annál stresszesebb az anyuka. És ha icipicit is valószínűsíthető, hogy valami baja lesz a kicsinek, az ember onnantól nem fog nyugodni. Hiszen hány olyan történetet hallunk, amelyik arról szól, hogy az elvetetett gyerek egészséges volt? És mennyit, ahol a család azért hullik szét, mert nem bírják elviselni az a terhet, amit egy sérült gyerek felnevelése jelent?

Az ilyen esetekben segíthetnek az olyan könyvek, mint az alábbi.

Singer Magdolna – Szabolcs Judit: Sorsfordító gyerekek

“Réka pont olyan, mint egy kamaszlány. Csak kerekes székkel közlekedik.“

Akinek sérült gyereke születik, nagyon könnyen összeomlik. Kivált, ha nem készült rá előtte, ha semmi jele nem volt. Még a legerősebbeket is megviseli, és a napi küszködésben, hogy valahogyan jobb legyen, a szülők (és emiatt nemritkán a gyerekek) elfelejtenek ÉLNI. Pedig a boldogság attól még lehetséges, hogy a kicsinek valamilyen fejlődési rendellenessége van. Erre próbál meg rávilágítani a szerzőpáros, akiknek mélyinterjúiból kiderül: igenis létezhet boldog kapcsolat, teljes élet még így is. Megrendítő, de reményt adó olvasmány, amelyet el kéne juttatni minden olyan családhoz, akiket érint.