“Egyetlen bécsi gyermek sem születhet újságpapírra!”

Éppen száz éve, 1917 áprilisában határozott a bécsi közgyűlés a gyermekjóléti szolgálat nagyszabású kibővítéséről. A csecsemőhalandóság csökkentése, valamint a bécsi gyerekek egészségügyi és szociális feltételeinek javítása volt a cél. Sikereket és visszalépéseket egyaránt tartogattak az elmúlt évtizedek.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
színek
2017. április 27. Családháló

Copyright: Martin Votava / PID

“Száz év elteltével a bécsi gyermekjóléti szolgálat, a mai MAG ELF – Ifjúság és családügyi Hivatal olyan múltra tekinthet vissza, amely számos területen jelentős javulást hozott a bécsi családok és gyermekek számára – bár voltak olyan idők is, amelyek visszalépést hoztak” – mondta Jürgen Czernohorszky, Bécs város ifjúsági ügyekért felelős városi tanácsnoka a gyermekjóléti szolgálat százéves jubileuma alkalmából.

A bécsi közgyűlés ugyanis 1917. április 27-én döntött a gyermekjóléti szolgálat kibővítéséről, hogy csökkentsék a magas csecsemőhalandóságot, valamint jobb szociális és egészségügyi keretfeltételeket teremtsenek az osztrák fővárosban felnövő gyerekek számára. A szolgálat fő feladata a hivatal gyámsága alatt állók gondozása, a nevelőszülőknél elhelyezett gyerekek és azoknak a fiataloknak az ellenőrzése volt, akiket bírói döntés nyomán nem a szüleik neveltek. Főleg hajadon anyák esetében ez a segítség azonban rendszerint túlzott gyámkodásból és ellenőrzésből állt, és ha egy család nem felelt meg a polgári ideálnak, nagyon gyorsan rámondták, hogy elhanyagolja a gyermeket.

1920-ban az elismert orvos, Prof. Julius Tandler lett a gyermekjólétért és egészségügyért felelős városi tanácsnok. Olyan ellátórendszert alakított ki, amelyben a város tudatosan vállalta azokat a társadalmi feladatokat, amelyeket korábban egyházi és polgári jóléti szervezetek végeztek. Felismerte, hogy az óvoda kiegészíti a gyerekek nevelését, és főként a nehéz szociális körülmények között felnövő gyermekek profitálhatnak belőle. Amíg az óvodában vannak, kiszabadulhatnak az őket körülvevő szegénységből.

Julius Tandler regnálása alatt, 1927-ben vezették be a babakelengye csomagot, amelyet minden bécsi újszülött megkapott. A város ajándéka babatakarót, ruhácskákat, pelenkát és a baba ellátásához szükséges tisztasági csomagot tartalmazott. “Egyetlen bécsi gyermek sem születhet újságpapírra” – hangzott az intézkedés indoklása. Ugyanebben az évben nyitották meg Bécs Város gyermekotthonát a Schloss Wilhelminenbergben, ahol a város legszegényebb gyerekeinek akartak lehetőséget adni egy szebb jövőre. A 20-as években ugyanis nagyon gyorsan elvették a szegényebb szülőktől a gyerekeiket, 1925-ben például több mint hatezer gyermek került a város gondozásába a család rossz anyagi helyzete miatt.

1934 és 1945 között ismét jobbára a civil szervezetek vették át a jóléti feladatokat, a nemzetiszocializmus ideje alatt pedig az állam ellenőrző- és végrehajtó szervévé váltak a népgondozóknak nevezett szociális munkások. A gyermekotthonok lakóit úgy kezelték, mintha börtönben lennének, nem volt ritka a testi fenyítés és a kínzás sem.

A második világháború után új vezetőt és új nevet kapott a gyermekjóléti hivatal, amely 1946. március 1-jétől Magistratsabteilung 11 – Jugendamt néven kezdte újra munkáját. Mivel az iskolába járó gyerekek kétharmada alultáplált volt, a védőnők élelmiszert és ruhákat osztottak a rászorulóknak. 1949-től pedig újra járt a babakelengye csomag minden bécsi csecsemőnek.

Míg 1945 és 1952 között a gazdasági okból városi gondozásba kerülő gyerekek száma egyre csökkent, addig egyre nőtt azoké, akiket viselkedési problémák miatt emeltek ki a családjukból. 1968 után a bécsi gyermekjóléti szolgálatnál is megindult a hangsúlyeltolódás: az ellenőrzés helyett a segítségnyújtás került a középpontba. Az intézkedések során a gyerekek érdekei kerültek előtérbe, és igyekeztek minél kevésbé beavatkozni a család életébe – tudatta az Eurocom. A városszéli, hatalmas gyermekotthonokat bezárták, helyette szociálpedagógia lakóközösségekbe kerültek a gondozottak.

A nemzetiszocializmus ideje alatt elterjedt módszerek azonban több helyen még a második világháború után is megmaradtak, így például a Wilhelminenbergi Gyermekotthon lakói évtizedeken keresztül fizikai és pszichikai erőszaknak és szexuális zaklatásnak voltak kitéve, de sok nevelőszülőnél felnövő gyereknek is ez a sors jutott. Bécs Városa több tanulmány segítségével nézett szembe a múlttal, és a sötét korszak tapasztalatainak feldolgozása után, 2016-ig összesen 52,53 millió euró kártalanítást fizetett ki az egykori áldozatok részére.

A bécsi gyermekjóléti ellátás középpontjában napjainkban a gyermekek védelme áll. Mintegy 1.600 magasan képzett szakember keresi a megoldást a felmerülő problémákra a szülőkkel és gyerekekkel közösen, tanácsadással és pszichológiai támogatással.

Nyitókép: Bécs Város egykori és mai babakelengye csomagja látható, amely 1927 óta minden bécsi újszülöttnek jár. Copyright: Martin Votava / PID

Friss

Miért nem múlik el az ekcéma?
Megújult a Családháló
A saját kenyér igézete