Gulág: ott a fizikai megsemmisítés volt az egyik cél
"Sokan nem élték túl a megpróbáltatásokat, és a visszatérők sem beszélhettek évtizedeken keresztül arról, mi történt ott velük, de ma már nyíltan lehet beszélni, emlékezni."
Budapest, 2017. február 20. Érdeklõdõk korabeli szovjet katonai egyenruhát viselõ férfiakkal fényképezkednek a Gulág-emlékév zárásához és a kommunizmus áldozatainak emléknapjához kapcsolódó, Barakkba zárva - Életre ítélve címmel megrendezett programsorozat megnyitóján a budai Várban, a Magyarság Háza elõtt 2017. február 20-án. MTI Fotó: Bruzák Noémi
Sosem szabad elfelejteni, ami a Gulágra hurcoltakkal történt – emelte ki a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára az emlékév zárásához és a kommunizmus áldozatainak emléknapjához kapcsolódó rendezvények hétfőn megnyitóján Budapesten.
Potápi Árpád János elmondta: a kutatók 700 ezer és 1,1 millió közé teszik azon magyar állampolgárok számát, akiket a második világháború után elhurcoltak a javító munkatáboroknak nevezett intézményekbe. Ott “a fizikai megsemmisítés volt az egyik cél”, így nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy ezek koncentrációs táborok voltak – jelentette ki. Felidézte: több embert csak Németországból és Japánból hurcoltak el, vetettek hadifogságba, ami a lakosságszám arányai alapján azt mutatja, hogy ez a fajta megtorlás leginkább Magyarországot sújtotta.
A Gulágra hurcolt civilek között Kárpátalján és a Délvidéken különösen sok volt a magyar és a német ajkú, utóbbiak aránya különösen magas volt a dél-dunántúliak között – mondta. Megjegyezte, már a háború alatt, 1944-ben megkezdődött a polgári lakosság “összeterelése” és Szovjetunióba vitele.
MTI Fotó: Bruzák Noémi
A budai Várban, a Magyarság Házában Barakkba zárva – Életre ítélve címmel rendezett programsorozat megnyitóján az államtitkár arról beszélt: fontos, hogy minél több fiatal lássa a kiállítást, vegyen részt az egész hetes programsorozaton, hiszen ma már kevesen élnek nagyszüleik, dédszüleik, a meghurcoltatások hét évtizeddel ezelőtti elszenvedői közül – tudatta az MTI. Potápi Árpád János megemlítette: sokan nem élték túl a megpróbáltatásokat, és a visszatérők sem beszélhettek évtizedeken keresztül arról, mi történt ott velük, de ma már nyíltan lehet beszélni, emlékezni.
Életre ítélve című szombatig tartó egy hetes programsorozatával zárja a Gulág-emlékévet a Magyarság Háza.
Csibi Krisztina, az intézmény igazgatója az M1 aktuális csatorna hétfői műsorában elmondta: a Magyarság Háza az emlékév során azt a feladatot vállalta, hogy szeptembertől néhány hónap alatt több tucat külhoni magyar városba, faluba juttatja el a Veritas Történetkutató Intézet Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944-1956 című vándorkiállítását. A megnyitók alkalmával olyan koncerteket, színházi előadásokat és drámapedagógiai feldolgozásokat is szerveztek, amelyekkel a fiatalabb korosztály számára igyekeztek bemutatni a korszak történelmi eseményeit. Az igazgató az MTI tudósítása szerint kiemelte, hogy a budapesti sorozatot az emlékév méltó lezárásaként rendezik meg. A Szentháromság téren a Barakkba zárva – Életre ítélve című köztéri kiállításon a felépített barakkokban számos információ és fotó várja az érdeklődőket, az intézményben pedig minden délelőtt rendhagyó történelem órákat szerveznek iskolások számára.
Pénteken este az idősebb korosztály a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház előadásában Kányádi Sándor Kétszemélyes tragédia című darabját tekintheti meg, szombaton pedig a kommunizmus áldozatainak emléknapján Matúz Gábor az 1956-os megtorlásokról szóló Nincs kegyelem című filmjét vetítik le, amelyet közönségtalálkozó követ a film alkotóival.
A programok ingyenesek, de látogatásukhoz előzetes regisztráció szükséges.
