Ha a lányokat féltjük, a fiúkat miért nem?

Naponta jelennek meg az újabb és újabb cikkek angol/amerikai lapokban, portálokon, amik arról szólnak, hogy a szülők megint felháborodtak valamin, ami szexualizálja a kislányokat.

A legújabb példa például ez a szoptatós baba, amihez egy szenzoros melltartó is jár, és ha a baba szája közel kerül a szenzorhoz, a játékbaba cuppogó hangokat ad. Ha megnézik a linkelt videót, kiderül, hogy az amúgy meglehetősen drága (89 dolláros) játék ráadásul böfögni, és idegesítően bőgni is tud, na – az ára mellett – ez utóbbi az, ami miatt biztos nem engedném be a lakásba.

A nagy felháborodás azért tört ki, mert egy csomó amerikai szülő szerint ez a játék is szexualizálja a kislányokat. Szerintem ez elég nagy hülyeség, a legtöbb kislány, ha éppen van csecsemő a környezetében, szívesen játssza el, hogy ő is szoptat. Nem gondolom, hogy ebben lenne bármi rossz, igaz azt sem, hogy ehhez pont egy ilyen spéci cuppogó baba kéne, hiszen bármelyik régimódi, szenzor- és cuppogásmentes is megteszi.

Ami elgondolkodtatott az az, hogy miközben tényleg naponta tör ki a botrány a kislányok szexualizálása miatt, ami hol jogos (pl toddlers and tiaras), hol butaság, a kisfiúkról sosem esik szó. Oké, őket talán ritkábban szokták szexualizálni, legalábbis eddig nem találkoztam ovisnadrágra csatolható óriáspöccsel, viszont nyugodtan ide sorolhatjuk a Justin Bieber féle jelenségeket is, amikor (kis)kamaszfiúkból csinálnak szexi pasit, aki félmeztelenül vagy vizes pólóban pózol a fotókon. Ez is szexualizálás, mégsem szoktak rajta felháborodni.