Halott kisfia emlékére alapított díjat a brit miniszterelnök

David Cameron brit miniszterelnökről talán kevesen tudják, hogy néhány évvel ezelőtt halt meg a kisfia. Ivan Ohtahara-szindrómával, az epilepszia egyik legsúlyosabb formájával jött a világra, amely az agy gyors leépülését vonja maga után, és emiatt nagyon komolyan befolyásolja mind a fizikai, mind a mentális készségeket.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
színek
2013. május 16. Családháló

David Cameron brit miniszterelnökről talán kevesen tudják, hogy néhány évvel ezelőtt halt meg a kisfia. Ivan Ohtahara-szindrómával, az epilepszia egyik legsúlyosabb formájával jött a világra, amely az agy gyors leépülését vonja maga után, és emiatt nagyon komolyan befolyásolja mind a fizikai, mind a mentális készségeket.


A kisfiú hat évesen hunyt el. Cameron idén felesége végtelen türelmének, szeretetének és áldozathozatalának elismeréseképp (is) díjat hozott létre Nagy-Britannia leggondoskodóbb egészségügyi dolgozói számára. Az Egészségügy Hőse Díjat olyan embereknek adják át, akik szeretetükkel, figyelmükkel, türelmükkel, empátiájukkal és törődésükkel megkönnyítik a betegek mindennapjait.

A miniszterelnök több száz embert tudna felsorolni, akit szívesen jelölne, hiszen a hat évet gyakorlatilag megállás nélkül kórházakban töltötték, és rengeteg segítséget és kedvességet kaptak a különböző egészségügyi intézményekben dolgozóktól.

Az első díjat végül Dr. Mando Watson kapta, aki rengeteget tett Ivánért rövid élete során. “Ami a legjobban megfogott Dr Watsonban, az az volt, hogy soha egy pillanatra sem adta fel, bármilyen súlyos is volt Ivan állapota. Mellete úgy éreztük, mindent megtettünk, amit emberileg lehetséges volt megtenni.  Hogy miért őt jelöltem? Mert megvan benne a törődés, az ész és a képzettség ritka kombinációja és az a vágy, hogy mindig tegyen még egy lépést a betegekért. Tudtuk, hogy Ivan betegsége nem gyógyítható, ő azonban mégsem adta fel!”, mondta a miniszterelnök.

Persze akadnak sokan mások is, akiknek a díjat oda lehetne ítélni: “Az egyik műtét során például – sajnos Ivánnak nagyon sok operáción kellett átesnie – egy zambiai nővér csupán nyugtatólag megérintett minket, miközben a kisfiunkat éppen altatták. Nem szólt egy szót sem, de ez az érintés mindennél többet ért akkor”, emlékszik vissza Cameron.

Cameronék azzal a tudattal nevelték és gondozták Ivant, hogy a kisfiú nem fogja megélni a felnőttkort. Mégsem voltak felkészülve arra, hogy elveszíthetik őt azon a februári reggelen, amikor Ivant be kellett vinni a kórházba, ahol az orvosok 45 percen át igyekezték a hatéves kisfiút újraéleszteni – hiába.