Hogy a pótszülő se legyen mostoha!

Szülőnek lenni még a legideálisabb körülmények között sem könnyű feladat, így aztán sokszorosan nehéz dolga van annak, aki “fogadott gyermek” nevelésére vállalkozik. Az eHow.com összegyűjtött éhány tippet, amely eloszlathatja az általános tévhiteket és félelmeket és hozzásegíthet ahhoz, hogy hogy jó mostohaszülő váljon belőlünk!

1.

Tisztázzuk a párunkkal, mi a szerepkörünk mostohaszülőként, mennyire szólhatunk például bele a gyereknevelésbe. Mindig konzultáljunk vele arról, milyen néven szólítson minket a gyerek, ne hivassuk magunkat “mamának” önhatalmúlag. Vannak olyan gyereknevelési kérdések, mint például a vallás, az oktatás, és a gyerekekre rótt alapvető szabályok és kötelezettségek, amelyeket szintén előre át kell beszélni. Minél több dolgot tisztázunk előzetesen, annál könnyeb dolgunk lesz a későbbiek folyamán.

2.

Beszéljük át az általános, mostohaszülőséggel kapcsolatban előforduló problémákat a párunkkal! Világosan fogalmazzuk meg vágyainkat, elvárásainkat – például a tisztelet megadásával kapcsolatban – ezzel elkerülhetjük a későbbi sértődéseket. Kössünk egyezséget, hogy nem hozzuk egymást kellemetlen helyzetbe (még eltérő vélemény miatt sem) a gyerek/ek ekőtt. Persze a problémák felmerülése és azok átbeszélése, folyamatos megoldása szintén hozzásegít minket ahhoz, hogy kialakuljon egy egységes szülői szemléletmód.

3.

Mérsékelt módon, de következetesen foglalkozzunk a mostohagyerekünkkel. Kerüljük a túlzásokat: az sem jó, ha úgy bánunk vele, mint egy hímes tojással, de az sem áldásos, ha túl szigorúnak mutatkozunk. Ha úgy véljük, párunk túl laza a gyerekekkel, akkor inkább dolgozzunk ki új, közös szülői tervet.

4.

A mostohagyerekek jelenlétében mindig beszéljünk pozitív vagy legalábbis neutrális hangnemben a biológiai szülőről. Ellenkező viselkedés ugyanis alapjaiban áshatja alá kapcsolatunkat a gyerekkel, sőt egyéb következményei is lehetnek (például romboljuk vele a gyermek biztonságérzetét). Ha úgy gondoljuk, a nevelőszülő viselkedése nem követendő példa, használjunk eufemizáló kifejezéseket a véleményünk kifejtésekor és inkább arra világítsunk rá, mi mit is csinálnánk másképp.

5.

Úgy segíthetjük legjobban a gyerekkel való kapcsolatunkat, ha hagyunk időt kifejlődéséhez. Ne ijedjünk meg, ha ez néha egyenlőtlen ütemben zajlik kettőnk között. A gyermek iránti szeretetünket fejezzük ki úgy, hogy nem sajnáljuk időnket áldozni, a kapcsolat fejlődésére. Az együtt eltöltött minőségi idő ezerszer többet ér, mint a kényeztetés és a gyermek anyagi javakkal való magunkhoz édesgetése.

6.

Rendezzük rendszeres időközönként családi találkozókat, ami lehetővé teszi mind a szülők mind a gyermekek számára, hogy megvitassák az őket ért sérelmeket. Ez a későbbiekben elősegíti a családi összetartozás érzésének kialakulásást is.