Igen! – minden nap, ma is!
Február elseje van, lucskos szürke az ég, ónos eső és szmogriadó keserítik az életünket, mégis már itt motoszkál a tavasz is: már csak ez a kis nyúlfarknyi hónap van hátra a télből! Ez a vidámsággal teli négy hét, hiszen a február a farsang, vagyis a bálok, mulatságok, lánykérések és esküvők hónapja, ezért hagyományosan a párkeresésről és a meglévő párokról szól.
A hónap közepén van Szent Bálintnak, a szerelmesek védőszentjének nálunk is egyre népszerűbb ünnepe, amihez kapcsolódik a Házasság hete nemzetközi mozgalom is immár 20 éve. Sokat találkozunk hát a szerelem és a házasság témájával ilyenkor, és lehet, hogy már inkább nyomasztónak érezzük a sok szivecskét, virágot és romantikát és/vagy azt a nagyszámú elemző és tanácsadó műsort, programot és cikket, ami ilyenkor mindenhonnan eláraszt minket. Mégis, ez van a levegőben, ez élő most bennem is, erről szeretnék írni én is.
Néhány hete olvastam Dragomán György írását az “Oldszkúl hárdkór” házasságról, ami “egy súlyos, brutális, durva és agresszív dolog. Legalábbis, ha igazán jól csináljuk.”
Megérintett az az őszinteség és komolyság, amivel Dragomán egyszerre ír a házasság sok nehézségéről és fájdalmáról és arról, hogy hite szerint csak az ilyen intenzitású kapcsolatnak van értelme, mert ez az, amire az életünk és a gyerekeink élete biztonságosan építhető. Nagyon közel áll hozzám ez a gondolat, ezért erről szerettem volna írni ma, de azután az író blogján megakadt a szemem egy másik írásán, amiben a veszekedésről, a férfi és női logika közti különbségről ír, arról, hogy “a férfiaknál az igazságból indulatok következnek, a nőknél meg az érzelmek nem engedik, hogy belássák az igazságot.”
Igazság és érzések. Igazságérzet. Konfliktusaink fő forrásai, ezért megéri, hogy gondolkodjunk róluk kicsit, mert ezek adják az alapját minden jól működő kapcsolatunknak, így a házasságunknak is. Érdemes hát elgondolkodnunk azon, hogy hogyan is vagyok én ezekkel és hogyan vagyunk ezekkel mi ketten?
