Jómódúaknak is jár? Vita a családtámogatásról

Összesen 1,2 millió családot érint a brit kormány legújabb kezdeményezése, amely a családi pótlék csökkentéséről szól. A januárban életbe lépő rendelet értelmében azoknál a családoknál, ahol az egyik fél évi ötvenezer fontot keres, ott lecsökkentik, ahol pedig valaki hatvanezer fontos bevételt hoz haza, ott teljesen megszüntetik az ellátást. A kezdeményezés parázs vitát váltott ki.

A Daily Mail több olyan levelet is közölt, amely a döntést bíráló, illetve támogató anyukák tollából származik.

Angela Epstein levele indította a lapban a vitát, ő ugyanis azt állította, hogy nem lenne szabad beszüntetni a támogatást számukra, csak azért, mert ő és a férje együtt évi százezer fontot (közel 35 millió forint) keresnek. A bírálók a kormány döntését egyébként azért is kritizálták, mert szerintük az otthon maradó szülőket büntetik, ugyanis az elbírálás során csupán azt nézik, hogy a jobban kereső félnek mennyi a fizetése. Így aztán előfordulhat, hogy ha mindkét szülő kevéssel a limit alatt keres, akkor az egész háztartás jobban jön ki, mint ha az egyikük kicsivel a megszabott határ feletti bevételt produkál, miközben házastársa esetleg semennyit.

Mi legyen tehát a tehetősebb családoknak folyósított juttatással? Íme, két érintett anyuka váleménye:

Az újságíró Antonia, a kétéve Rosie anyukája most várja második gyermeküket. Az asszony úgy véli, hogy a kormány döntésében csak az a meglepő, hogy nem hozták meg hamarabb. Mint írja, ő és a férje is szép jövedelemmel rendelkeznek, s míg más gyermekek a létminimum alatt élnek, nekik maguknak sosem volt gondjuk azzal, hogy etessék, ruháztassák kislányukat. Ezért aztán nem ért egyet azzal a nézettel, hogy a szülők anyagi helyzetétől függetlenül minden család elvárhatja az állami támogatást. Szerinte ugyanis mindez a jelen gazdasági helyzetben irreális elvárás. “Őszintén szólva én és a férjem is szégyelltük, hogy egyáltalán kértük a támogatás folyósítását – nyilatkozta az anyuka. De – sok más középosztálybeli szülőhöz hasonlóan – megtettük, mert jogunk van hozzá. Ezért aztán valóban a kormány feladata, hogy véget vessen ennek az igazságtalan rendszernek, amely veszélyeztetheti az ország pénzügyi jövőjét is”.

Shona Sibary szerint azonban jogtalan azoktól megvonni a támogatást, akik éppen a legnagyobb adófizetői az országnak. “Több tízezer fontot fizetünk az angol kormánynak adó gyanánt és cserébe csupán ezt az aprócska juttatást kapjuk családi pótlékként”. Az asszony úgy érzi, háztartásuknak szüksége van a segély folyósítására, mégpedig nem extra, luxus kiadások miatt, hanem azért, mert négy gyermeket etetni, ruháztatni bizony nem kis összeg. Shona tudja, hogy sokan a létminimum alatt élnek, de úgy érzi, náluk is megérződne, ha nem kapnának támogatást. Mint mondja, így is egyik hónapról a másikra gazdálkodnak a bevétellel, és sokszor nem jut már pénz a gyerekek különóráira.

Az anyuka azért is igazságtalannak érzi a döntést, mert ők a pénzüket a gyerekek nevelésére, ellátására, taníttatására fordítják. “Miért a mi életmódunkat büntetik, amikor mi nem nyaralásra, új ruhákra és elektromos kütyük megszerzésére fordítjuk a pénzt? Hogy az éves jövedelmünk százezer font felett van, nem jelenti azt, hogy nem küzdünk a megélhetésért – teszi hozzá – hiszen Angliában extrém magas költségei vannak a létfenntartásnak is. Arra pedig egyelőre gondolni sem merünk, hogy a gyermekeink számára előtakarékossági számlát nyissunk valahol. És a kormány támogatása – akármilyen kis csepp is a kiadások tengerében – segíti a hajónk előrejutását“.