Karácsony a szeretet ünnepe – a gyerekeknek és a szülőknek is

Karácsony a szeretet ünnepe: mindenki szeretetet szeretne adni és kapni. Sokszor hónapokat készülünk rá és közvetlenül előtte is sok a tennivaló: bevásárolunk, sütünk-főzünk, lakást díszítünk, megnézzük a gyerekeinkkel a Diótörőt, sétálunk velük a karácsonyi vásárokon, és mesélünk nekik a karácsony üzenetéről. Halljuk a karácsonyi dallamokat, érezzük a mézeskalács illatát, élvezzük a kivilágított, feldíszített utcákat. Sokáig készülünk, hogy karácsonykor minden olyan legyen, ahogyan szeretnénk.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
karácsony
2017. december 24. Cserey Miklós, Szülői tanácsadó

Ez nem mindig sikerül teljesen. Nem szabad elhallgatni azt sem, hogy nehézségek is vannak a karácsonyban: mikor találkozunk a nagyszülőkkel, mi megyünk hozzájuk vagy ők jönnek, lesz-e egyáltalán egy szabad félnapunk, amikor magunk vagyunk otthon a gyerekeinkkel, üldögélünk a karácsonyfa alatt, az újonnan kapott ajándékok között, próbálgatjuk az új ruhát, játszunk az új társasjátékkal.

Mi tegyünk, hogy a várva-várt szeretet ünnepe ne kifárasszon mindenkit a családban, hanem élvezni is tudjuk azt?

Emlékezzünk vissza: nekünk gyerekként mi volt a fontos, mit szerettünk, minek örültünk? Beszélgessünk szüleinkkel, hogy nekik milyen volt, amikor mi gyerekek voltunk, ők hogyan oldották meg, van-e olyan, amit másként csinálnának, miben változtatnának?

Ezekben a napokban figyeljünk arra, hogy mi, szülők is más-más szokásokat hoztunk otthonról, lehetőség szerint ezeket próbáljuk meg egyeztetni, összehangolni és összesimítani. A legtöbb nehézséget az szokta jelenteni, hogy mi, felnőttek, szeretnénk a szüleink igényeinek is megfelelni, s emiatt sokszor hajlandók vagyunk a saját magunk alapított családunk igényeit is „háttérbe szorítani”. Ezekben a kérdésekben arra kell törekedni, hogy legyen egységes családi egyezség a közös ünneplés módjairól. Különösen figyeljünk ebben az időben a gyerekeinkre, hogy ők mit szeretnének, minek örülnének. A másfél éves gyerek hiába kap tökéletes kiskonyhát, kisvasutat, ő ezekkel még nem tud játszani, így aztán mi leszünk csalódottak. Mindenki életében előfordul ilyen-olyan melléfogás, de ha tudomásul vesszük, akkor nem rontjuk el magunknak az ünnepet.

A biztosan jó megoldások azok, amikor az egész családra tekintettel alakítunk ki közös szokásokat, időrendet és menetrendet, kivel mikor találkozunk, kivel hol leszünk együtt és mennyit. Lehetnek közös programok is: az éjféli vagy a másnap reggeli mise, a karácsonyi együtt sétálás az erdőben, a városban, a hóesésben (ha szerencsénk van ezt is megélni).

Az előre – akár évekre előre – ismert programmal megúszhatjuk az egyeztetési vitákat, nehézségeket, sértődéseket a családban, a lemondást a magunk igényeiről és vágyairól. Ez megkönnyíti az igazodást a gyerekeink számára is: így ők is tudják, mikor mi következik, mikor játszhatnak, mikor jönnek vendégek vagy mennek vendégségbe, és így ők is készülhetnek a nagyszülőkhöz, unokatestvérekhez.

A karácsony sokszor rendkívüli megterhelést jelent a szülőknek és különösen az anyáknak. A főzés, a vendéglátás, a készülődés mind több feladatot jelent ilyenkor. Ilyenkor is be lehet vonni a gyerekeinket, az ünnepi asztalnál a terítésbe, a leszedésbe, a rendrakásba. A gyerekek szívesen vannak velünk, különösen akkor, ha ezt mi természetesnek tekintjük, és együttlétnek kezeljük, nem munkának, feladatnak.

Mindenkinek nagyon ajánlom, hogy annyit és úgy készüljön a karácsonyra, amennyi és ahogy jól esik neki: ha a lakás díszítése a legfontosabb a számára, akkor csinálja azt, ha a főzés, akkor azt, ha pedig a sütés közösen a gyerekekkel, akkor azt válassza. Még egyszer sem hallottam, hogy nem volt jó a karácsonyunk, mert nem volt hó kifli, vagy nem tettük fel a csúcsdíszt a fára.

Az advent várakozás, készülődés a karácsonyra, ilyenkor egy kicsit le kellene lassulni, s ezt ne engedjük el, tartsuk meg karácsonyra is. Élvezzük, hogy együtt vagyunk a gyerekeinkkel, hogy ők is élvezhessék, hogy együtt vannak velünk. Lehetőség szerint ne rohanjunk velük, adjunk több időt a készülődésre, a közös étkezésekre, a közös beszélgetésekre és a játékra.

Legyen tehát úgy a Karácsony a szeretet ünnepe, azaz úgy adjunk szeretetet, ahogy annak örülnek, ahogy az a legtöbbet jelent annak, akinek szánjuk. Ilyenkor még azt is megtehetjük, hogy a gyerekeinknek megmutatjuk azt az ajándékot, amire nagyon régóta vágytunk és most megkaptuk. A gyerekek nem feltétlenül fogják érteni, ami benne van, de azt igen, hogy nekünk fontos, és ettől nekik is fontos lesz. Nézegessük velük együtt az ő ajándékaikat is, adjunk időt nekik az önálló és a velünk való közös játékra, így lesz boldog és emlékezetes számukra és számunkra is a Karácsony! 

Békés, boldog ünnepeket mindenkinek!