Karácsony a szeretet ünnepe – a gyerekeknek és a szülőknek is

Karácsony a szeretet ünnepe: mindenki szeretetet szeretne adni és kapni. Sokszor hónapokat készülünk rá és közvetlenül előtte is sok a tennivaló: bevásárolunk, sütünk-főzünk, lakást díszítünk, megnézzük a gyerekeinkkel a Diótörőt, sétálunk velük a karácsonyi vásárokon, és mesélünk nekik a karácsony üzenetéről. Halljuk a karácsonyi dallamokat, érezzük a mézeskalács illatát, élvezzük a kivilágított, feldíszített utcákat. Sokáig készülünk, hogy karácsonykor minden olyan legyen, ahogyan szeretnénk.

karácsony
2017. december 24. Cserey Miklós, Szülői tanácsadó

Ez nem mindig sikerül teljesen. Nem szabad elhallgatni azt sem, hogy nehézségek is vannak a karácsonyban: mikor találkozunk a nagyszülőkkel, mi megyünk hozzájuk vagy ők jönnek, lesz-e egyáltalán egy szabad félnapunk, amikor magunk vagyunk otthon a gyerekeinkkel, üldögélünk a karácsonyfa alatt, az újonnan kapott ajándékok között, próbálgatjuk az új ruhát, játszunk az új társasjátékkal.

Mi tegyünk, hogy a várva-várt szeretet ünnepe ne kifárasszon mindenkit a családban, hanem élvezni is tudjuk azt?

Emlékezzünk vissza: nekünk gyerekként mi volt a fontos, mit szerettünk, minek örültünk? Beszélgessünk szüleinkkel, hogy nekik milyen volt, amikor mi gyerekek voltunk, ők hogyan oldották meg, van-e olyan, amit másként csinálnának, miben változtatnának?

Ezekben a napokban figyeljünk arra, hogy mi, szülők is más-más szokásokat hoztunk otthonról, lehetőség szerint ezeket próbáljuk meg egyeztetni, összehangolni és összesimítani. A legtöbb nehézséget az szokta jelenteni, hogy mi, felnőttek, szeretnénk a szüleink igényeinek is megfelelni, s emiatt sokszor hajlandók vagyunk a saját magunk alapított családunk igényeit is „háttérbe szorítani”. Ezekben a kérdésekben arra kell törekedni, hogy legyen egységes családi egyezség a közös ünneplés módjairól. Különösen figyeljünk ebben az időben a gyerekeinkre, hogy ők mit szeretnének, minek örülnének. A másfél éves gyerek hiába kap tökéletes kiskonyhát, kisvasutat, ő ezekkel még nem tud játszani, így aztán mi leszünk csalódottak. Mindenki életében előfordul ilyen-olyan melléfogás, de ha tudomásul vesszük, akkor nem rontjuk el magunknak az ünnepet.

A biztosan jó megoldások azok, amikor az egész családra tekintettel alakítunk ki közös szokásokat, időrendet és menetrendet, kivel mikor találkozunk, kivel hol leszünk együtt és mennyit. Lehetnek közös programok is: az éjféli vagy a másnap reggeli mise, a karácsonyi együtt sétálás az erdőben, a városban, a hóesésben (ha szerencsénk van ezt is megélni).

Az előre – akár évekre előre – ismert programmal megúszhatjuk az egyeztetési vitákat, nehézségeket, sértődéseket a családban, a lemondást a magunk igényeiről és vágyairól. Ez megkönnyíti az igazodást a gyerekeink számára is: így ők is tudják, mikor mi következik, mikor játszhatnak, mikor jönnek vendégek vagy mennek vendégségbe, és így ők is készülhetnek a nagyszülőkhöz, unokatestvérekhez.

A karácsony sokszor rendkívüli megterhelést jelent a szülőknek és különösen az anyáknak. A főzés, a vendéglátás, a készülődés mind több feladatot jelent ilyenkor. Ilyenkor is be lehet vonni a gyerekeinket, az ünnepi asztalnál a terítésbe, a leszedésbe, a rendrakásba. A gyerekek szívesen vannak velünk, különösen akkor, ha ezt mi természetesnek tekintjük, és együttlétnek kezeljük, nem munkának, feladatnak.

Mindenkinek nagyon ajánlom, hogy annyit és úgy készüljön a karácsonyra, amennyi és ahogy jól esik neki: ha a lakás díszítése a legfontosabb a számára, akkor csinálja azt, ha a főzés, akkor azt, ha pedig a sütés közösen a gyerekekkel, akkor azt válassza. Még egyszer sem hallottam, hogy nem volt jó a karácsonyunk, mert nem volt hó kifli, vagy nem tettük fel a csúcsdíszt a fára.

Az advent várakozás, készülődés a karácsonyra, ilyenkor egy kicsit le kellene lassulni, s ezt ne engedjük el, tartsuk meg karácsonyra is. Élvezzük, hogy együtt vagyunk a gyerekeinkkel, hogy ők is élvezhessék, hogy együtt vannak velünk. Lehetőség szerint ne rohanjunk velük, adjunk több időt a készülődésre, a közös étkezésekre, a közös beszélgetésekre és a játékra.

Legyen tehát úgy a Karácsony a szeretet ünnepe, azaz úgy adjunk szeretetet, ahogy annak örülnek, ahogy az a legtöbbet jelent annak, akinek szánjuk. Ilyenkor még azt is megtehetjük, hogy a gyerekeinknek megmutatjuk azt az ajándékot, amire nagyon régóta vágytunk és most megkaptuk. A gyerekek nem feltétlenül fogják érteni, ami benne van, de azt igen, hogy nekünk fontos, és ettől nekik is fontos lesz. Nézegessük velük együtt az ő ajándékaikat is, adjunk időt nekik az önálló és a velünk való közös játékra, így lesz boldog és emlékezetes számukra és számunkra is a Karácsony! 

Békés, boldog ünnepeket mindenkinek!