Kertészkedjünk a gyerekekkel!

Már az elején le kell szögezni, a fenti kijelentés nem annyira romantikus és felhőtlen, mint ahogy azt elsőre gondolnánk, mert kell egy kis idő, mire a legkisebbek is megértik, hogy a kis lapáttal most nem földtortát akarunk sütni. De az elején esetlegesen kisebb áldozatokkal (takarítás, törött edények, letaposott, kitépkedett virágok) járó művelet végeredményben számos pozitívummal gyarapítja életünket. Mindig gondoljunk arra a bölcs közmondásra, hogy a türelem rózsát terem. Most akár szó szerint értve is.

A kertészkedés jó móka, igazi alkotó, kreatív tevékenység, amely mindezek mellett segít megismerni a környezetet, a növények életét, a természet körforgását. Ha sikerrel járunk, még ehetünk is saját terméseinkből. A gyerek megtanulja több zöldség, gyümölcs nevét, növekedését, és még meg is szerethet olyanokat, amikről eddig hallani sem akart. Például a spenótot.

A gyerekeket, még ha sokszor nehéz is, hagyjuk érvényesülni. Ha először csak a kis lapátjukkal akarnak lapátolni ide-oda, hát hagyjuk, majd összetakarítunk. Sokszor elejét vehetjük a felfordulásnak, ha proaktív módon megkérjük őket, hogy segítsenek, feladatokat adunk (A Tedd oda, Hozd ide típusú kérések csodákra képesek). Címkézzük fel a növények helyét, hogy később is tudjuk, mit várhatunk, s rendszeresen ellenőrizzük, nézegessük közösen, hogyan fejlődnek növényeink. És persze közösen szüreteljünk, s közösen készítsük el a termést.