Ki is valójában a Mikulás?

Piros kiscsizma az ablakba, zörgő ajándékcsomag és virgács – egy klasszikus Mikulás napi kiegészítő eszköz darabjai. De vajon miért is ünnepeljük december 6-át, és ki volt az az egyházi személy, akiről évszázadokkal később is megemlékezünk?

A Mikulás valójában szent Miklós püspök volt, egy igazi szakállas öregember, aki életét a jó cselekedeteknek szánta. Nem fehérprémes bundában, hanem vörös palástban járta csendben a várost, s adakozott a szegényeknek: kinek, mire volt szüksége.

Mikulás legendája

Szent Miklós a kisázsiai Myra püspöke, a keleti egyház máig legtiszteltebb szentje. Krisztus után 245-ben Kis-ázsiai Anatóliában, Patara városában született, életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Ember szeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. 270-ben Jeruzsálembe tartó zarándokúton történtek miatt a tengerészek védőszentjévé vált, később Myra városának püspöke lett.

A város egyik kolostorának szomszédságában él egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betevő falatra is alig jutott. Három férjhez menés előtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök, és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló szerű tűzhelybe száradni, és az pont bele esett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, a hóborította Taurus hegyről, mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák, hogy maga a Tél-Apó jön el ezekkel az ajándékokkal.

Hagyományok és hiedelmek

Nyugaton a 9-10. századtól kezdtek számára templomokat emelni. Ünnepe mintegy a karácsony vigíliája, bevezetése. Hagyományai összemosódtak a karácsonyi ünnepkörrel. A tizennégy segítő szent közé sorolták a középkor óta. A nagylelkűségéhez és kedvességéhez fűződő történetek nyomán alakult ki a Mikulás-kultusz népszokásként is. A Miklós név cseh és szlovák nyelven Mikulás. Magyarországon is nagy volt Szent Miklós tisztelete, amelyet a bizánci kapcsolatok alapozták meg Szent István király idején. Mintegy hatvan községet neveztek el róla, például: Kunszentmiklós, Szigetszentmiklós.

Stájerországban Szent Miklós ünnepének előestéjén a Mikulás- már igen régóta – ajándékot tesz az ablakba tett cipőkbe – persze csak a jó gyermekekébe. Másutt személyesen tér be a házakba, megajándékozni őket. A Mikulás-nap szokásai a polgárság megjelenésével alakultak ki, s nagy valószínűséggel Ausztriából kerültek hozzánk.

Bár a Mikulás ünneplése elsősorban a polgárság körében terjedt el, azért e jeles napon való ajándékozásnak a magyar parasztság körében is voltak hagyományai. A pogány babonákat, a népi játékokat némileg átmentve, a diákok aprószentek napi püspökválasztásának szokásaival ötvözve alakult ki a hazai ún. Mikulás-járás, főleg a Dunántúlon, Csallóközben és az Ipoly mentén. E rituálé szerint láncos, álarcos, olykor szalmába burkolt Mikulás és a kíséretében lévő ördög ijesztgette az utcán a kisgyermekeket, de a fonóházban a fiatalokat is. A színes, kavargó menet számára a tél örömeit köszöntő felvonulássá változott, a fiatalság találkozásának ünnepi alkalmává.

A gyerekek persze mindig tudni szerették volna, mit csinál a Mikulás, amikor nem ajándékokat osztogat. Így született meg a Mikulás-legenda, mely szerint a finn Lappföldön lakik, és rénszarvas szánon közlekedik.

Az európai népeknél a Mikulást kezdetben hosszú ősz szakállú, földig érő köpönyeget viselő aggastyánként ábrázolták. Angliában a XVII. sz. óta jelenítik meg, máig legnépszerűbbek a viktoriánus kor mikulásai. Szent Miklós ünnepe Amerikában a XIX. században keveredett össze karácsony ünnepével, ekkor vált Christmas Fatherré. Amerikából az 50- s években (XX. sz) terjedt el az ún. amerikai típusú Mikulás, aki pirospozsgás, joviális, pocakos, mosolygós. Ruházata is megváltozott: rövid, prémmel szegélyezett kabátot és félhosszú csizmát hord. Már nem igazán hasonlít hajdani névadójára, a szentéletű Miklós püspökre. Az ajándékozás hagyománya, és Szent Miklós emléke azonban máig megmaradt.