„Légy olyan, mint a bátyád!” – Testvérek, akik szentek lettek

Gyakran elhangzik családokban, hogy „Ne legyél olyan, mint a bátyád!”. Szerencsére ennek az ellenkezőjére is akad példa: vannak testvérpárok, illetve -hármasok, ahol érdemes volt az idősebb testvért követni az úton. Fiú- és lánytestvérek egyaránt gyakran inspirálták egymást, terjesztették az életszentséget családjukban.

Szent Valburga (Waldburga, Walpurgis), Szent Willibald és Szent Wunibald a 8. században, Dél-Angliában éltek; Szent Bonifác rokonai. Valburga a német misszióban tevékenykedett, a testvére, Wunibald által alapított heidenheimi kolostor apátnője lett.

János apostol és Nagy Szent Jakab, a „mennydörgés fiai” – utóbbi kalapján az El Camino zarándokút jelképévé is vált kagyló. Jakab hispániai működésének nincs történeti alapja, sírját a 9. század óta Santiago de Compostelában tiszteljük.

Szent Kozma és Szent Damján a keleti egyházban különleges tiszteletnek örvendő orvos szentek; a 4. században szenvedtek vértanúságot. Szenvedéstörténetüket elbeszélő legendájuk szerint Arábiában születtek, és ikrek voltak.

Szent Benedek, Európa patrónusa, a bencés rend alapítója és nővére, Szent Skolasztika. Nursiából, a Szabin-hegyvidék városából származtak, jómódú szülők gyermekei voltak. Skolasztika követte testvérét Montecassinóba; hű és áldozatos társa lett fivérének. Megértette az eszményekért folytatott küzdelmeit, segített neki túljutni csalódásain, és imádságával támogatta munkáját.

Szent Ferenc és Jácinta, a fatimai látnokgyermekek. A kilencéves Ferenc (Francisco Marto) és a hétéves Jácinta (Jacinta Marto) unokatestvérükkel, Lúciával (Lúcia Santos) a család nyáját őrizték a Fatimához közeli völgyben, Cova da Iriában, amikor 1917-ben májustól októberig hat alkalommal megjelent nekik a Szűzanya. Mindketten az első világháborút követően az egész világon pusztító spanyolnátha-járványban haltak meg. Ferenc pápa avatta szentté őket 2017. május 13-án.

Fotó: Wikimédia