Lelki adoptálás: rejtve is életet ment

A lelki örökbefogadás azt jelenti: a szívünkbe fogadunk egy ismeretlen magzatot, akinek a szülei abortuszon gondolkodnak, és kilenc hónapon keresztül imádkozunk, hogy e gyermek családja megtartsa, megszeresse a kis jövevényt. A lelki adoptálás Fatimából indult, majd Lengyelországból, egy zarándoklat alkalmával került Magyarországra az 1980-as években. A következő időszakban sok helyen elterjedt az országban, és az abortuszok száma is csökkenni kezdett.

A lelki örökbefogadás tulajdonképpen a hit és a szeretet magasiskolája – mondja Olaj Dávid, aki a 2018-ban alakult József Szövetség elnöke. – Napi rendszeres imára elköteleződni háromnegyed éven keresztül olyasvalakiért, akit még csak nem is ismerünk, és azt sem láthatjuk, hogy az imánk gyümölcseként az illető gyermek megszülethet, szeretetben felnőhet – ez igazán szilárd, erős hitre vall. Védelmünkbe venni valakit, aki nem tud harcolni magáért, nem hallathatja a hangját: ugyancsak távlatos gondolkodást feltételez. Ezért én most az újság hasábjain keresztül is csak köszönni és hálálkodni tudok, hogy az elmúlt évben is olyan sokan hallgattak a szívük indíttatására, és imádkoztak egy-egy babáért. Illetve itt mindig felhívom a figyelmet, hogy nem csak a babáért imádkozunk, hanem az egész családért, mert egy gyermek elvesztésével az anyában és az apában örök hiány marad, akkor is, ha a krízis idejében az abortusz még jó döntésnek tűnt.

A lelki adoptálás valójában az a „titkos” áldozat, amelyre a Szentírás azt mondja: „S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz” (Mt 6,6) – állítja Puskás Antal pálos szerzetes. – Legtöbben egyedül mondjuk, egy szoba mélyén, senki nem tudja rólunk, hogy lelki gondoskodásba vettünk egy magzatgyermeket, akit az abortusz fenyeget. És hittel valljuk, hogy áldozataink árán megmenekül a korai haláltól. Ki kell tartanunk kilenc hónapon keresztül, ami nem egyszerű. De nyilvánvaló számomra, hogy Isten előtt ez az imádság különösen kedves.

Azt mondtam, hogy nem ismerjük meg a babát soha – meséli Dávid. – De többeknek mégis megadatik, hogy kiderül számukra, kiért imádkoztak. Egy lány, aki pár hét ima után kérte Istent, hogy mutassa meg, kiért imádkozik, aznap elment kozmetikushoz. Tőle hallotta, hogy van a rokonságban egy készülő abortusz. A lelki adoptáló lány azonnal tudta, hogy ez Isten válasza. A baba megmenekült, ma már 10 éves boldog kislány. Egy fiú, akit mélyen érintett az, amikor először hallott a lelki adoptálásról, belekezdett a kilenc hónapba. Pár hónappal később megtudta, hogy a testvére kisbabát vár hosszú szünet után, és éppen annyi ideje várandós, mint amióta ő az imát mondja… De van, aki a 9 hónap ima végén a kezébe foghatta, hazavihette és azóta neveli azt, akit a lelki adoptálása gyümölcsének tart: egy kisbabát, akit a szülei elhagytak. Több családot is ismerek, ahol a lelki adoptálás elkezdésével fogant saját gyermek, aki már évek óta váratott magára. Nagyon változatosak a történetek, de egy a végkicsengésük: a lelki adoptáló az ima időszakában olyan kincsre bukkan, amitől végül ő érzi magát igazán megajándékozottnak.

Elkezdeni kétféleképpen szokták: ha van bennünk erre indíttatás, akkor megszervezhetjük például Gyümölcsoltó Boldogasszony napjára a plébániánkon azt a szentmisét, amelynek a keretein belül a lelki adoptálásra jelentkezők elmondják az ígérettétel szövegét, hogy elvállalják a kilnec hónap imát. Ehhez a József Szövetség minden segítséget (szervezési tanácsok, nyomtatott anyagok) megad, ha írnak nekünk az ima@lelkiadoptalas.hu címre. Vagy elkezdhetjük magunkban, otthon, ugyancsak az ígéret elmondásával. Ehhez minden szöveg elérhető a www.lelkiadoptalas.hu honlapon. És ezután már „csak” ki kell tartani – mondja mosolyogva György-Deák Anna, a lelki adoptálás országos koordinátora. – És a kilenc hónap hosszú idő: nagyon jó, ha az adoptálók néha közösen összegyűlnek az imát elmondani, kicsit erősíteni egymást.

Felnézek Szent Józsefre, aki tulajdonképpen az első lelki adoptáló volt a történelemben – mondja lapunknak Dávid. – Isten meghívta őt védelmező családfőnek szeretett Fia földi családjába. József megóvta az Anyát és Fiát a megkövezéstől, Heródestől, a szégyentől. Minket, férfiakat is, amikor kiderül, hogy kedvesünk kisbabát vár, ugyanígy megszólít Isten: meghív, hogy védjük meg a családunkat a világi megfontolásoktól, az „észérvektől”, vagy sokszor a saját önzőségünktől. Meghív az apaságra, társsá tesz a teremtésben! Kérem Szent Józsefet, aki minden tőle telhetőt megtett, hogy betöltse azt a szerepet, amit Isten neki szánt: álljon mellénk, férfiak mellé, kérjen számunkra bátorságot, hogy tudjuk vállalni a felelősséget, és örömteli jövő felé vezessük a családunkat!