Lufi, plüssfigura vagy egy tál étel, avagy hasznos ajándék a friss anyukának

Komatál – előfordulhat, hogy valaki még nem is hallott erről az egyszerű fogalomról, holott a szoptató anyukáról való gondoskodás hagyománya még a 80-as években is szokásban volt Magyarországon. Mert lehet, hogy egy csokor virág vagy egy plüssfigura helyett ilyenkor jobban jön egy jó kis rakott krumpli!

Napjainkban se szeri, se száma a boltokban kapható, babás termékeknek. Az újszülött érkezésének alkalmából számos ajándék közül válogathatunk a frissen szült anyukának, sőt, amerikai hagyomány szerint van, ahol már babaváró partit is rendeznek a minden újra nyitott fiatalok. Az apukák pedig szorgosan művelik a „tejfakasztás” tudományát az újszülött érkezését követő éjszaka. Ám egy anyának a gyermek születése után bizony nem egy dizájnos képeslapra, egy újabb plüssfigurára, egy másnapos apukára vagy egy hetvenkettedik rágókára lenne a leginkább szüksége…

Az első hat hétben ugyanis a legtöbb nő (és férfi) bizony éppenhogy beletanul a szülői szerepbe, barátkoznak a babával, a gyerek körüli teendőkkel és a gondolattal, hogy most bizony egy darabig nincs alvás az életükben. Ilyen körülmények között bizony mindenkinek jól esik egy kis gondoskodás a tágabb környezet részéről, hiszen a gyermekágyas anyának éppen elég feladatot jelent ellátni az újszülöttet. S hogy kire marad ilyenkor a főzés?

Komám, segítesz?

Erre a nehéz helyzetre illetve a gyermekágyas anyák iránti figyelmesség kifejezésére régen egy ősi hagyomány jelentette a megoldást, nevezetesen a komatál küldése. A komálás, a közösségi összetartás jele, az egymásra figyelés gesztusa még nem is olyan régen, a 80-as években is divatban volt társadalmunkban, amivel egyúttal azt is biztosították, hogy az anya minél hamarabb megerősödjék a szülés után, és bőséggel tudjon szoptatni.

S hogy miből is állt a komatál, hogyan zajlott annak küldése? Mivel az ősi szokás szerint a gyermeket már a szülés után megkeresztelték, az első komatálat bizony a keresztanya, a főkomaasszony küldte. Az egész a keresztelővel kezdődött, s 9-10 napig tartott. Ekkor a különböző komaasszonyok – az anya rokonai és barátnői – egymást váltották az étkek hordásában, amelyből természetesen nem csupán az anyuka, de az egész család részesült.

Hogy visszatérjen az “erő”

A komatál egyik legfontosabb fogása volt a leves, amely marhahúsból, de gyakran baromfihúsból készült. A levest valamilyen sült követte, attól függően, hogy a baba kislány vagy kisfiú volt. Az elkészítési mód és az ételek milyensége persze tájegységenként változott, de az biztos, hogy a levesen és a húson kívül még illett küldeni valamilyen tésztaféleséget: rétest, kalácsot, lepényt is. Elsősorban erősítő, tartalmas étkek kerültek az asztalra, “hogy az elment erőt pótolják”, s a “gyerek helyét kitöltsék”.

A komatál rendszerint jól megrakottan érkezett, hiszen mindenki fitogtatta saját bőkezűségét a kismama és a többi koma előtt. A gesztus kiegészítője az ünnepi teríték volt, amellyel a küldők kifejezték tiszteletüket az újszülött és anyukája előtt. Ugyanakkor azt is mindenki tudta, hogy kölcsönkenyér visszajár, vagyis szükség esetén a komaasszonyok is számíthatnak a kismama későbbi segítségére. A komatálat az kóstolta meg először, aki vitte, és hagyományosan előtte ette meg az anya és családja. Ezután erőt, egészséget, bő tejet kívánt az anyának, kikérdezte, hogy ment a szülés, és szükség esetén jótanácsokkal is ellátta.

Mi van ma?

Napjainkban főleg a nagymamák azok, akik segítséggel, jótanácsokkal és persze jó kis „szoptatós levessel” látják el a frissen szült anyukákat, akik egymástól a hagyományosnál elszigeteltebben élik meg anyává válásukat. Ugyanakkor örömteli dolog, hogy mégis feléledni látszik a komatál intézménye, s egyre több anyukatárs száll be a „komatál” bizniszbe.

Nórának például a sógornője szállította lelkesen az ebédet jó darabig. Családjukban később a komázás valóságos intézménnyé vált, és kiterjesztették a baráti körre is.

Dianát bizony a sokak által rettegett anyós látta el friss étellel, s ezért a mai napig hálás neki. „Én akkor még főzni sem tudtam, nem mintha időm lett volna rá. Nem is tudom, hogy Marika néni segítsége nélkül mire mentünk volna”

Éva ezzel szemben a kerületében működő kismamaklubban maga indított komatálas kezdeményezést. Azóta egyre többen csatlakoztak hozzájuk, s az anyukák természetesen nem csak a gyermekágyas időszakban látogatják egymás szívesen, de a gyerekek cseperedésével kapcsolatos gondokat, örömöket is szívesen megosztják egymással.

Ti kaptatok/vinnétek komatálat?