Maga a megfejthetetlen rejtély

Vajon ki ne emlékezne gyermekkorunk egykori, rég elfeledett, talán még ma is a padláson porosodó játékaira. Szomorú tény, de valószínűleg nagyon sokan nem, de az új évezred gyermekei biztosan. Retro játékokat felidéző sorozatunkban elsőként a búgócsigát poroljuk le.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. március 14. szabo.daniel

Vajon ki ne emlékezne gyermekkorunk egykori, rég elfeledett, talán még ma is a padláson porosodó játékaira. Szomorú tény, de valószínűleg nagyon sokan nem, de az új évezred gyermekei biztosan. Retro játékokat felidéző sorozatunkban elsőként a búgócsigát poroljuk le.


A mai gyerekek – az általános vélekedés szerint – sokkal tájékozottabbak, a technikai eszközöket pedig papír nélkül képesek kezelni, szinte abban a pillanatban, ahogy kézbe veszik. A tendencia egyrészt dicséretes, hiszen -a fejlődés megállíthatatlan, így valószínűleg hatékonyabban tudják majd követni a változásokat.

Azonban a technológiai robbanásnak nem csupán előnyei vannak: magával hozta a szülők egyik rémét, a magasabb ingerküszöböt. Nem, nem azt állítom, hogy nincs rendben, ha a gyerek úgy zongorázik a számítógép klaviatúráján, mint Liszt a maga korában a zongoráján. De mindenképpen aggasztó, hogy a gyerekek egy jelentős része képtelen elfoglalni magát, ha nincs a közelében bármi, ami elektromossággal működik.

A sorozatunk első részében taglalt búgócsiga a maga korában maga volt a megfejthetetlen rejtély. Ha egy kisgyerek megkapta, esetleg összespórolta rá a zsebpénzét, képes volt órák hosszat bámulni és játszani vele. Pedig nem sokat tudott: csiga alakja volt, pörgött és búgott. Nem volt elektromos, mégis hangot adott ki, nem volt rajta „power-gomb” és mégis mozgásba jött. A gyermekek számára maga volt a felfedezés öröme, mely nagyobb kihívást adott, mint ma letölteni egy házi dolgozatot a netről. Különböző mintákkal dobták piacra, de a kreatívabbak maguk is díszíthették utólag, hogy a hosszadalmas munka után csillogó szemmel várják, milyen formát és színeket ad majd ki pörgés közben. Ha pedig elkészült a nagy mű, már mehettek is át egymáshoz mutogatni, vagy le a térre…igen, még mobiltelefon nélkül. Annyira azért nem is hangzik rosszul, igaz?!

Természetesen a búgócsigának is létezik „felturbózott” változata, mely a mai kor igényeinek megfelelően színes, szagos, hangos, villog, és ki tudja, még mit csinál. Ízelítőnek mutatunk néhányat, de abban, azt hiszem megegyezhetünk, hogy ez már nem ugyanaz a csiga, és nem is búg oly kedvesen lelkünknek.

Sorozatunk következő részében ismét feltúrjuk a padlást és egy újabb játékot veszünk elő. Konnektor valószínűleg ahhoz sem kell majd…

A modern:

A “klasszikus”: