Miért szültél te hét gyereket?

Eszter és Gábor sikeres, életvidám házaspár. Gábor vállalati pénzügyes, Eszter otthon van a gyerekekkel, nagymama a szomszédban. Arany élet igaz? És ha azt is elárulom, hogy több náluk a gyerek, mint a Jolie-Pitt házban? Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem gyakran találkozom ekkora családdal.

Miért van nektek hét gyereketek? És hány évesek?

Gábor: Sorban három lányunk (15, 13 és 12 évesek), két fiunk (9 és 6 évesek) és még két lányunk (5 és 2 évesek) van. Épp ennyit szerettünk volna. Kicsit meredeken hangzik, de ez a helyzet. Természetesen nem tűztünk ki ennyit mindjárt az elején. Az első kettőben-háromban már az elején biztosak voltunk, aztán mindig csak még egyet terveztünk.

Eszter: Az újszülöttnek mindig örül az ember, aztán megnőnek, „megöregszenek”, és más miatt lesznek szeretetreméltóak – éppen járni, beszélni tanul, vicceseket kérdez stb., de akkor meg hiányzik a kicsi a családból. Ezért (is) lett 7 gyerekünk.

Most már eldöntöttem magamban, hogy nem szeretnék több babát szülni, de ettől a döntéstől időnként még mindig fáj a szívem, néha irigykedve nézem a csecsemőket.

Milyen szempontokat mérlegeltetek, amikor újabb és újabb gyerekeket vállaltatok? Hogy bírt Eszter ennyi terhességet/szoptatást?

Gábor: egyedül élni, ugye, általában vacak dolog, és úgy láttuk, hogy egy testvérrel sokszor nehezebb bírni, mint többel. A több testvér már társaság, gazdagabbak az emberi játszmák lehetőségei, könnyebben talál társat a gyerek játékhoz, konkrét programhoz vagy akár csak panaszkodni is. Több testvér között a szélsőséges polarizálódás, ellenséggé válás is ritkább – legalábbis így tűnt nekünk. Ezért szerettünk volna több gyermeket már az elején.

A nagycsaládi hátország rendben volt (ez fontos: szövetségesek nélkül gyakran nagyon nehéz családot működtetni), ekkor még mind a négy nagyszülő élt, a munkámat elismerték a cégnél, tehát az anyagi feltételeket is biztosítottnak láttuk.

A szempontok idővel változnak: később már nem csak azt kellett mérlegelnünk, Eszter bírni fogja-e, hanem a nagyobbak szempontjait is: győzzük-e figyelemmel az iskolai tanulmányokat, a különórákat, a serdülőkort. Kettőnk közül én vagyok a hiúbb, tehát inkább nekem jut olyasmi eszembe, nem leszek-e mondjuk túl nagypapás Sára szalagavatóján.

A legújabb szempont az, hogy az idősebbek önállósodnak, sem programot nem kell nekik szervezni, se barátokat, se hozni-vinni. Szóval van, ami idővel bonyolódik, és van, ami egyszerűsödik, saját pályára áll.

Eszter: Belőlem mindig rengeteg tartalékot szabadít fel, ha olyanokra gondolok, akik nálam ezerszer rosszabb körülmények között élnek, éltek, vállaltak-neveltek gyermekeket. Most is úgy érzem, hogy amit csinálok, az nem nagy szám, hiszen nem Afganisztánban, nem a Rákosi-rendszerben élek. A negyedik gyermekünk előtt – konkrétan emlékszem – Esterházy Harmonia caelestisét olvastam, s elszégyelltem magam: én itt a jólét és szabadság tengerében „vergődöm” egy negyedik gyermek jövetelétől? Az Esterházy család hogyan merte vállalni akkor a négyet?