Mikor állították az első karácsonyfát?

Az első írásos emlék fenyőfa árusításáról Elzász városában a Bibliothèque Humaniste könyvtárban található. De vajon Magyarországon mikor állítottak először karácsonyfát? És miképp díszítették a századok során?

A karácsonyi fenyő motívuma eredetileg nem a keresztény, hanem a pogány szokásvilágból maradt fenn. A pogányoknál az örökzöld ág védettséget jelentett, a gonosz szellemek elűzésére vitték otthonukba. Az első karácsonyfát Németországban vagy valamely balti országban állították fel, időpontját 1521 körüli esztendőre helyezik, az akkoriban német uralom alatt álló, ma Franciaország részét képező Elzász, illetve 1510-re, Lettország területére.

Egyre színesebben

A XVI. században terjedt el az a szokás, hogy december 24-én fenyőfát állítottak a templomok szentélyében, amely az ”Ádám és Éva” játék során a Paradicsom fáját jelképezte almákkal feldíszítve, a megkísértés gyümölcsére utalva. Később ostyákat, az oltári szentség jelképét és a megváltás gyümölcseit tették még rá díszként. A század folyamán, a fenyőágakat hasonlóan díszített fenyőfákkal helyettesítették otthonukban.

Eleinte a mennyezetre függesztették és egy almával, vagy piros kis almákkal díszítették, a század végétől pedig rózsákat és egyéb, színes papírból vagy olykor finom aranypapírból készült virágokat aggattak rá. Majd a XVIII. század végén és a XIX. század elején fenyőfadíszként megjelenik az arany- és ezüstdió. Az ostyát pedig lassanként felváltotta az aprósütemény, a habcsók, a marcipán és az ánizsos sütemény. Az 1850-es években jelent meg a csillogó dombornyomású képek használata, amelyeket a cukor- és csokoládédíszekre ragasztottak. A XIX. század végén pedig megjelennek a máig is használatos viaszfigurák, főleg angyalkák, finom arany- és ezüstpapírba öltöztetve, amelyből csillagokat is készítettek. Később feltűntek az aranyalmák, majd a gömböcskék, csengettyűk, üvegdiók, műzúzmarák, angyalhajak és üveggömbök.

Hazai karácsonyfa-történelem

1554-ből származó történelmi írások adatai alapján Magyarországon karácsonyfának, a földesúrnak karácsonyi adóként beszállított tüzelőt nevezték. A magyar népi hagyományokban a karácsonyi életfa vagy termőág tekinthető a karácsonyfa elődjének. A Katalin-napkor vagy Borbála napján vízbe tett ágak általában karácsonyra zöldültek ki, és az életerő jelképévé váltak. Bibliai eredetű magyarázat szerint ez a fa Jézus családfáját is jelentette. Kapcsolatba hozzák még a bibliai tudás fájával is, hiszen karácsony napja az első emberpár Ádám és Éva napjára esik.

Magyarországon a karácsonyfa-állítás csak XIX. század második felében kezdett elterjedni. Először csak a jómódú nemesi családoknál – Brunswick Teréz, martonvásári grófnő állított karácsonyfát 1824-ben -, később a módosabb polgároknál is elterjedt. A köznép körében csak ebben a században, nagyon sok helyen pedig csak 1945 után honosodott meg. Egyre többen díszítettek fel otthonukban egy kis fenyőt vagy ágacskát az ünnep alkalmával. Mára nincs olyan otthon, ahova ne jutna legalább egy szimbolikus fenyőág karácsony idején.