Mikor válik jó mókává a tükör?
Az újszülött babák nagyon szeretnek arcokat nézni, és míg kezdetben ez inkább másokra, az őket körülvevőkre koncentrálódik, néhány hónapos korukra már a saját tükörképük is izgalmassá, érdekessé válik a számukra.
Kezdetben azonban még nem ismeri fel magát egy kisbaba – ilyenkor azt gondolja, hogy egy másik baba mosolyog vissza rá a tükörből.
A “másik baba” társasága
Ha később a baba próbálja megérinteni a tükörképének kezét, táncol, nevetgél a tükör előtt, az számára ilyenkor inkább egy szociális tevékenység, hiszen azt gondolja, hogy egy másik kis ember van éppen a társaságában. Az éntudat kialakulása folyamatosan zajlik a csecsemőkorban, amely során nagyjából 15-18. hónapos korára éri el a kisgyeremek azt a fejlődési fázist, hogy felismeri saját arcvonásait a tükörben. Ilyenkor már rendelkezik egy saját belső sémával, testképpel, amellyel elkezdi összehasonlítani a tükörben látott vonásait.
Honnan tudhatjuk, hogy a baba már felismeri önmagát?
Ezt szülőként felismerhetjük onnan, ha a gyermek arcára észrevétlenül ejtünk például egy rúzsfoltot vagy festékpacát, akkor a tükörben látva az arcmását, megpróbálja letörölni ezt magáról, mert tudja, hogy az nem szokott rajta lenni. Egy másik jó módszer arra, hogy megtudjuk, gyermekünk elérte-e már ezt a fontos fejlődési mérföldkövet, ha a tükör elé ültetjük, és mellé vagy mögé teszünk egy plüssállatot úgy, hogy annak látszódjon a tükörképe. Ha a baba a tükörben próbálja megragadni, akkor még nem ismeri fel önmagát, de ha a mellette vagy a háta mögött lévő figuráért nyúl, akkor már elérte ezt a fejlődési szakaszt.
A cikk itt folytatódik.
