Mit tegyünk, ha a fejünkre esik egy kétéves?

Zhang Fangyu, ismertebb nevén Niu Niu, egy pillanat alatt Kína egyik legmenőbb kétévesévé vált, miután túlélt egy zuhanást a tizedik emeletről. Igaz, az ablakon kiesett bébit egy „szerencsés” járókelő mentette meg.

Tíz emeletet zuhant, majd az utolsó pillanatban menekült meg a végzetes földet éréstől a kétéves Zhang Fangyu, akit sokan csak Niu Niu néven ismernek. Az eset pillanatok alatt bejárta a világsajtót, és a kisded Kína egyik legismertebb bébijévé vált, miután felébredt a zuhánást követő kómából. Igaz, Niu Niunak szerencséje volt, ugyanis a becsapódás során ráesett egy 31 éves, arra járó nőre. Wu Juping már közel sem nevezhető olyan szerencsésnek: a becsapódás során eszméletét vesztette és a karja is eltörött.

Persze a hasonló esetek igen ritkák, de azért minden évben olvashatunk egy-két ilyen helyzetről az újságok hasábjain. Áprilisban például egy nottinghamshire-i anya mentett meg egy 16 hónapos babát, aki 12 métert zuhant egy hotel erkélyéről. 2010-ben Párizsban egy 18 hónapos gyerek élte túl, hogy a hatodik emeletről beleesett egy arra járó orvos karjaiba. Tavaly Törökországban is történt hasonló, akkor egy négyévest kapott el egy bolttulajdonos, aki felmászott a mozgólépcső oldalán.

A furcsa eset után a BBC arra kereste a választ, hogyan lehet hasonló esetben minimalizálni az ütközés következményeit, azaz mit tegyünk, ha váratlanul a fejünkre esik egy kétéves?

Az biztos, hogy ilyenkor a gyerekek túlélési esélyei lényegesen nagyobbak egy felnőtténél, az ő csontjaik ugyanis még sokkal rugalmasabban reagálnak egy fizikai megterhelésre. Alacsony súlyuk miatt pedig egy felnőtt sokkal könnyebben megállíthatja az esésüket. Persze egy ilyen helyzetben csak másodperceink vannak végiggondolni, mi a helyes magatartás. 

Minél nehezebb a zuhanó fél, annál nagyobb erő nehezedik arra, aki el szeretné kapni a másikat. Fizikusok szerint a leghatásosabb módszer a különböző sérülések elkerülésére, ha a becsapódás energiáját csökkenteni tudjuk, azaz a földön álló fél is zuhanni kezd, miközben elkapja a gyermeket. Gondoljunk csak a kapusokra, ők sem álló helyzetből védik ki a feléjük száguldó labdát! Keressünk valami „puhát”, füvet, vagy földes talajt, ahova eshetünk. Az is segít, ha karjaink ellazultak, nem pedig merevek, és valamilyen módon le tudjuk lassítani a zuhanót. Alkalmas lehet erre egy olyan anyag, ami nyúlik és nem szakad a becsapódáskor.