Mitől marad életben a motorozó gyerek?

A múltkoriban arról volt szó, hogyan érdemes elkezdeni a biztonságos közlekedést a legkisebbekkel, akik éppen csak kiszabadultak a babakocsiból. Most eggyel tovább megyünk, és végigvesszük, mire kell figyelni, ha már nagyobb a gyerek, pláne, ha kismotoron, biciklin, rolleren száguldozik.

Először is: sajnos mindennél fontosabb a példamutatás. Legyünk őszinték: mindannyian szoktunk gyalogosként átszaladni a piroson, mert látjuk, hogy ezer kilométeren belül nincs autó. És gyakran nem megyünk el a zebráig, mert úgy hosszabb lenne. Na, pont ezek a manőverek azok, amiket a gyerek jelenlétében szigorúan tilos bemutatni. Soha nem fogja nekünk elhinni, hogy komolyan kell vennie a szabályainkat, ha mi sem tartjuk be azokat.

Mivel nem hülye, látni fogja, hogy nem várja meg mindenki a zöldet, rá is fog kérdezni, más miért megy át piroson. Az én sztenderd válaszom erre az, hogy “gondolom nagyon siet, és biztos nagyon alaposan körülnézett. De teljesen igazad van, biztonságosabb lett volna, ha megvárja a zöldet”.

A legkisebbeket is lenyűgözi a közlekedési lámpa színváltása, és már érdemes nekik is mondogatni, melyik jelzés mit jelent. A nagyobbak viszont már be is vonhatóak, lehet például az ő feladatuk,hogy a zebra mellett állva észrevegyék a zöldet. Ezredszerre ugyan fárasztó, de  hosszútávon mégis hasznos mindig megdícsérni őket ezért.

Ugyanígy az elsőként bevésett szabályok között van a helye annak is, hogy zöldnél is csak akkor lépünk le, ha már körülnéztünk. Az elmúlt évek zebrás gázolásai után azt hiszem, ez nem szorul bővebb magyarázatra.

Motorral, bringával is fontos, hogy mint a legkisebbeknél, itt is minden szabálysértést azonnali szankció követ, ami ez esetben a “jármű” elvétele. (A gyakorlatban ez kistesóval, cekkerrel úgy néz ki, hogy leszáll, és tolja – és közben hisztizik.)