Mivel segíthetjük az Y generáció visszatérését a templomokba?

Az Aleteia amerikai katolikus portál szerzője megpróbálta az általa ismert ezredfordulósoktól, az Y generáció képviselőitől megtudni, mi vonzza, illetve mi taszítja őket a plébániai életben.

templom
2019. május 09. Magyar Kurír

A Boston Herald cikke nemrég arra az örömteli tényre mutatott rá, hogy a fiatalok mintha kezdenének visszatérni a templomba; a huszonévesek és a harmincasok, akik már a közösségi médián nőttek fel, egyre jobban szomjaznak a személyes, közvetlen emberi kapcsolatokra. Az Aleteia munkatársa ennek hatására kezdett puhatolózni az érintett korosztálynál, így körvonalazódtak az alábbi szempontok. Ezek talán nem minden esetben esnek egybe a fiatal magyar katolikusok szempontjaival és a magyarországi trendekkel, azonban mindenképpen megfontolásra érdemesek.

1. Ne úgy időzítsék a hétköznapi szentmisék időpontját, hogy azon eleve csak a nyugdíjasok tudjanak részt venni.

Sok ezredfordulós fiatal úgy érzi, a plébániák csak az idősekről akarnak lelkileg gondoskodni. A reggel 8-kor vagy még később a délelőtt folyamán bemutatott misék esélytelenek a munkába járók számára, és azt közvetítik: „Nem szeretnénk, hogy dolgozó emberek is részt vegyenek a szentmiséken.” A miselátogatás húsz éve mutat csökkenő tendenciát az Egyesült Államokban, noha a vallásos érzület napjainkban is erős – van, aki szerint ez talán összefügg a templomok miserendjével is.

Amikor egy plébánia a kora reggeli vagy a délutáni órákban kínál szentmisét, az azt sugallja: „Áldozatot hozunk, hogy megadhassuk, amire szükségetek van, ahelyett hogy azt követelnénk, ti hozzatok áldozatot értünk.”

A megkérdezett fiatalok kiemelték, mennyire fontos, hogy a miseidőpontokat jól látható helyen feltüntessék a plébániák honlapján, illetve legfelül rögzítsék a Facebook-oldalukon, különösen az ünnepi időkben, például nagyhéten.

2. A szolgálatra ne csak az idősebb korosztálynak legyen lehetősége – kéri az Y generáció.

Az ezredfordulón születettek is szeretnének szolgálni a plébániájukon – de máshogy, mint az idősebbek teszik. Nem feltétlenül szeretnének süteményeket árulni, és nem tudnak varrni, mégis szeretnék valamilyen módon szolgálni a közösségüket.

A plébániához tartozás egyik előnye éppen az, hogy ellenpólust jelent az énközpontú és elszigetelő közösségi médiával szemben. A vallás nemcsak Istenhez köt, hanem egy közösséghez is, mások szolgálatán keresztül.

Ha a plébániák meg akarják tartani az Y generáció tagjait, felelősséget kell bízni rájuk, megengedni nekik, hogy olyan lehetőségeket, módokat találjanak a szolgálatra, amelyek megfelelnek a képességeiknek és beleférnek az idejükbe.

3. Ne csak heti egy óra legyen kijelölve gyónásra.

Az amerikai fiatalok úgy nyilatkoztak, a gyónás olyan szentség, amely mintha direkt nekik lenne kitalálva. Lehetőséget ad, hogy a saját, személyes élettörténetükre koncentráljanak, és arra, ahogy az keresztezi Isten és a világ útjait, és személyre szabott segítséget kapnak abban, hogyan lehetne jobban csinálni.

A szombati gyónási időpont sem sokat segít, mert aki előtte öt napot végigdolgozott, annak minden egyéb ügyét szombaton kell elintéznie; a gyerekesekről nem is beszélve.

Ehelyett lehetnének esti időpontok a szentgyónásra (Budapesten erre találták ki az ANGYAL kezdeményezést – a szerk.) – mint ahogy ezt több plébánián már be is vezették.

A gyónás egyértelműen népszerűvé vált Amerikában az Y generáció körében: gyakran látni hosszú sorokban várakozó fiatalokat a plébániákon.

4. Ne csak az idősebbek számára kínáljon csoportokat a plébánia.

Gyakran kizárólag az idősebb korosztály számára adódik lehetőség csatlakozni valamelyik csoporthoz. A nők számára sok helyen csak kismamaklub van, esetleg az elváltakat segítő csoport; a férfiaknak pedig be kell érniük a nyugdíjas férfiak csoportjával.

Érdemes engedni, hogy a fiatalok létrehozzák, kialakítsák a saját közösségeiket. Az egyik bostoni egyházközségben például a vasárnap esti hetes mise után svédasztalos vacsora várja a híveket, akik örömmel veszik a társaságot, jókedvű együttlétet, az új kapcsolatokat.

5. Ne akarjon az idősebb korosztály „menő”, „kúl” lenni – egyszerűen legyenek hitelesek.

Az Egyesült Államokban például a zene terén érdekes váltás történt: a fiatalok előnyben részesítik a hagyományos, könnyen énekelhető dallamokat, míg az ötven fölöttiek a ’70-es, ’80-as években divatos slágerekhez ragaszkodnak: On Eagle’s Wings, I Am the Bread of Life, Here I Am, Lord.

Ha az idősebbek el szeretnék érni a fiatalokat, gyakran nem azt nézik, mi tetszik nekik ténylegesen, hanem alapértelmezettnek tekintik azt, amit ők szerettek, amikor fiatalok voltak.

A lényeg, hogy az idősebbek legyenek autentikusak, hitelesek. „Hitelességet szeretnénk – mondta az egyik megkérdezett Y generációs fiatal. – Amikor a katolikus plébániák a fiatalokat akarják megszólítani – kevesebb tömjén és hókuszpókusz, viszont több trendiség –, az általában hamisnak érződik.” Ne akarj az lenni, aki nem vagy – legyél az, aki vagy.

Emellett kiderült, hogy a fiatalok szeretik a szentségimádást – ezt is érdemes munkaidőn kívüli időpontra tenni persze –, és más hagyományos formákat, illetve a Robert Barron püspök révén népszerűvé vált hitmagyarázó-hitvédő irányzatot.