“Ne úgy ülj le, mint egy tehén!”
A nagyszülőkről élő sztereotípiák nagy része levezethető abból az egyszerű tényből, hogy mivel a szüleink felnevelése pont elég volt nekik, az unokák tekintetében már inkább csak kibicelnének. Így aztán a személyükhöz nem a konfliktusok meg a folytonos papolás kötődnek, hanem régebbi korok bölcseletei és tapasztalatai, amelyek jó esetben egy-egy frappáns mondatba kristályosodtak ki az idők során. Összeszedtük a legjobbakat.
A gyermeki énünk egy halom értéktelennek tűnő információt őrizget, hogy aztán egy váratlan pillanatban felugorjon egy mondat, amire rácsodálkozhatunk, hogy honnan is jön. Általában a nagypapától vagy a nagymamától – attól függ, melyikük a nagyobb dumás, mert ebben az életkorban a férfiak gyakran felzárkóznak a nőkhöz. Néha ezeknek a mondatoknak se füle se farka, máskor viszont kiderül, hogy nem is beszélt butaságot az öreg, és a nagyszülők tudnak valami nagyon fontosat az életről, amit mi csak most kezdünk kapizsgálni.
Minden rendes úrilány
Nagyanyáinknál még presztízskérdés volt a női büszkeség. Abban az időben elképzelhetetlen volt, hogy egy nő kezdeményezzen, vagy egy férfi udvarlás nélkül, csak úgy ajtóstul rontson a házba. Persze egy nőnek nemcsak kéretnie kellett tudni magát, de minden helyzetben úrilányhoz méltóan illett viselkednie.
Ingrid nagymamája így próbálta elültetni unokájában a női büszkeséget. “A nő ne nyomuljon a férfira, és ne menjen fel a férfi lakására akkor sem, ha már udvarol neki.” Juditot nagypapája negatív példán keresztül orientálta a helyes megjelenésre. “Ne úgy ülj le, mint egy tehén!” Judit pedig azóta is úgy ül le, ahogy illik.
Vikit nagymamája a dohányzással kapcsolatban látta el tanácsokkal: „A nagymamám azt mondta: egy úrilány sosem dohányzik, ha megy az utcán. Nem vagyok úrilány, de tudom, hogy igaza van ebben.” Julit is hasonlóan igazi lánynak nevelték. „Azt mondták, ha lány vagy, ne verekedj, ne kiabálj nyilvánosan soha. A verekedés sosem volt gond, a kiabálással még vannak gondjaim, de tudom, hogy igazuk volt.”
A család az első
Az egyedülálló nőknél csak azoknak adnak szívesebben tanácsolt a nagyszülők, akik már párra leltek. A nagyszülők tényleg sok mindent tudnak a házasságról, hiszen sokan évtizedek óta élnek együtt. Persze akkoriban a házasság korántsem a romantikus szerelemről szólt, sokkal inkább egy erős szövetségről, így az elvárások sem olyanok voltak, mint manapság.
Linda nagymamájának alapvető problémái voltak az erősebbik nemmel és a bizalommal. „Az anyai nagymamám azt mondta, akkor higgy egy férfinak, ha ló legel a sírján! De csak akkor! – Eddig bejött, legalábbis a síron inneni része.” Péternek nagypapája ugyanezt a mondást kis módosítással idézte, a férfi és a nő szót kicserélve. Úgy látszik a szavahihetőség akkoriban sem nemtől függött.
